Csáky Edit (szerk.): „Akarom: tisztán lássatok”. Tudományos ülésszak Ady Endre születésének 100. évfordulóján (Budapest, 1980)
Előszó
,,Akarom: tisztán lássatok” Tudományos ülésszak Ady Endre születésének 100. évfordulóján Pölöskei Ferenc ADY ÉS A POLITIKAI IRÁNYZATOK (1910-1914) A magyar költészet legnagyobbjai történelmünk sorsfordulóinak nemcsak résztvevői, hanem teljes átélői, sőt alakítói is voltak, s ezáltal jelentős történeti személyiségekké váltak. Ezt példázza Petőfi, Ady, József Attila élete s a pályájukhoz kapcsolódó értő irodalomtörténetírás is.1 A róluk írott legjobb tanulmányok ezért nemcsak művészi portrérajzok, hanem történeti monográfiák is. A történetkutatót ugyanakkor, amikor a társadalmi-történeti folyamatokat vizsgálja, a művészet által is kitágított horizont vonzza. A komplex megközelítés ezért segítheti a költői pályakép teljesebb felrajzolását. Emiatt vállalkoztam a jelzett téma valamiféle, inkább csak nyers megfogalmazására, de annak bonyolultsága, a történettudomány szokványosán felfogott határvonalán túlhaladó jellege miatt bevallom szorongva fogtam a kimunkáláshoz. Ráadásul az előadás kettős értelemben is korlátoz. Egyrészt a költő pályájának az 1910-1914 közötti évekbe sorolható részét emeli ki az egészből, másrészt ebben a periódusban is csak Ady és a politikai irányzatok kapcsolatának bemutatását tartja feladatának. De csonka marad hozzászólásom még amiatt is, mert a két legfontosabb, a költő útján a legtöbb rokon vonást mutató politikai irányzat, a szociáldemokrata párt és a polgári radikálisok bemutatása önálló tanulmányok feladata. Ezekre a kérdésekre ezért csak utalásszerűén térek ki. Külön problémát okoz a történettudományi és irodalomtörténeti periodizáció különbözősége. Hiszen a koalíciós kormány 1906 1910-ig tartó uralmát csak 1910-ben váltja fel a régi szabadelvű pártiakat, Tisza István táborát tömörítő Nemzeti Munkapárt. A politikatörténet, a jogpolitika, a törvényhozás, a végrehajtó hatalom síkjain így 1910 a történeti periódushatár, annak ellenére, hogy á koalíció bomlása korábban kezdődött, már 1908-tól szaporodtak és megerősödtek az ellenzéki irányzatok. Jászi már 1907-ben megírta a Huszadik Században az Új Magyarország felé című programadó cikkét, majd megindult a Nyugat, kitéljesedik Bartók és Kodály művészete. Ady költői útja, politikai költészete sem követi a történeti periódushatárokat. S a költő pályájának megrajzolásánál a költészet az elsődleges forrásanyag. Ezért, hogyha a történész a maga mesterségével közelít témájához, tudatában van annak, hogy csak részletekkel járulhat hozzá az életmű teljesebb megvilágításához. 71