Csányi László: Babits átváltozásai - Egyéniség és alkotás (Budapest, 1990)

Sugár

koztassam kényes barátnőmet. Új, rafinált öleléseim megbotránkoztatták, mintha ez új szüzesség letörését jelentené, s testének minden foltocskáját csak könyörög­ve tudtam idegen örömök számára megnyerni. Csak tűrt engem, dühítően közömbös, ostoba kis nő! Úgy utazott ismeretlen városba, hogy mégcsak nem is említette célját s búcsúcsók nélkül hagyott itt engem, magános, szomorú kis hónapos szobámban. Olyan egyedül voltam — sírtam is utána! s verseket írtam sugár szépségéről.” Ennek a „keretes elbeszélésnek” dátuma tudomásom szerint ismeretlen, talán közvetlenül viharos gyorsaságú házasságkötésük után keletkezett, s Török Sophie ezzel az egzaltált gyónással, közömbösítve találkozásuk előtti vonzalmaikat, az egymásra találás sorsszerűségét akarta példázni. Bármint volt is, a részletek közömbösek, de mint Bisztray is írja, hálásak lehetünk Török Sophie-nak, amiért kikényszerítette ezt az alkotáslélektani szempont­ból fontos vallomást. De a rikítóan indiszkrét tényéknél fontosabb a fogarasi szerelem verseinek belső heve: a „legészveszejtőbb kéj” világlíra lesz, s a fegyelmezett sorok a mindenség szerkezetét feszítik. Mellettük az Em­mára vonatkozó emberi megnyilatkozások az érzékszer­veknek kiszolgáltatott szellem dokumentumai, de ez a csalfa legyőzetés rögtön diadallá válik, a szépségében is méltatlan cukrászlány, akárcsak József Attila (Míjának hősnője, a szavak mágiájában az ismeretlenségből emel­kedik a világirodalom halhatatlan múzsái közé. 86

Next