Csányi László: Somlyó György - Kortársaink (Budapest, 1988)
A pályakezdés évei
Nem! Én nem így akarom! Asszony, ki miattam éhezik s kislány a karon!... S én minden nap a bús bocsánatkérést hadarom... Nem, én nem így akarom! Az is igaz, hogy költészete tulajdonképpen megtorpant az ifjúkon lázadásnál, pedig pályatársai közül többet sok mindenben meg is előzött, hisz a maga korában meghökkentően merész és erotikus Mária A barién dost feltehetően 1901-ben írta, az idő azonban közben nagyot fordult. Az első világháború sebei még be sem hegedtek, s Európa felett már egy új barbárság felhői gyülekeztek; hol is vagyunk már a századelő erotikus borzongásától! Ady után mindenki Babitsban látja a líra forradalmának folytatóját, mellette ott áll a lelkes és zseniális adlátus, Szabó Lőrinc, s itt van már József Attila harsány lázadása, a Párizsból hazatért, az avantgárd csatáiban edződött Illyés Gyula európai távlatokban gondolkozó magyarságtudata, a fiatal Erdélyi József Babitsnak is rokonszenves népi természetessége, akivel kapcsolatban ekkor még senki nem gondol bűnbeesésre; micsoda névsor és müyen lehetőségek, hogy azokat ne is említsük, akiknek szerepét és jelentőségét később igazolja az idő. És a fiatalok! Mindenek előtt a Babitshoz közel álló Weöres Sándor; s a harmincas évek derekán már teljes fegyverzetben jelenik meg Radnóti, Vas István, Takáts Gyula. Az évtized végén itt van az ifjú Somlyó György is Babits figyelmének szeretetében. A Beszélgetőfüzetek egyik 1940 októberi .bejegyzésében ezt olvassuk: „Somlyó Györgytől hozzunk le 1-2 verset. Egész szépek.”14 Egy hónap múltán bekerül a füzetbe az elismerés is: „Tehetséges fiú! Kitisztul a hatásokból.”15 12