Csányi László: Somlyó György - Kortársaink (Budapest, 1988)
A pályakezdés évei
A pályakezdés évei Tizenhat éves, amikor apja elviszi a Szép Szó szerkesztőségébe, ahol József Attilának adhatja át első, később elkallódott tanulmányát Kosztolányiról. Verssel csak a következő év tavaszán jelentkezik, immár az apa halála után, s József Attila életre szóló figyelmeztetéssel bocsátja el az ifjút, amiben ott van a költészet kiválasztott boldogsága és kényszere is: „Verset az írjon, akinek verset írni könnyebb, mint bármi mást csinálni a világon.”1 De ugyanebben az évben búcsúznia is kell József Attilától, lázadva a sors és a kor ellen: minden füzem a bűn ellen gyűl bár, s a halál bűn, legfőbb vétek a föld minden bűnei közt.* Csodagyerek, a szónak nem abban az értelmében, mint Weöres Sándor - aki a lét fölötti ámulatát szövi verseibe, ahol a szinusztétel megoldhatatlansága is csodának számít —, inkább eszközei kifinomultságában, a metier varázsának bölcs elragadtat ottságában, s ki is próbálja fegyvereit, fölénnyel és magabiztosan, ahogy pályakezdő költőktől nem szoktuk meg. Végigjátssza a klasszikus formákat, szonettet ír, rondót, bravúros rímei is könnyedek és elegánsak, néha majdnem a vers lényegét 7