Csaplár Ferenc: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma - Irodalomtörténeti füzetek 52. (Budapest, 1967)
II. Magyar vidéki város 1920-30-ban
is számoló, klasszikus alkotásokat teremtő, igazi forradalmi népiességhez. Ezen az úton halad tovább a két világháború között Móra Ferenc és különösen a Szegedre visszahullt, magát vidéki, falusi költőnek valló Juhász Gyula, akit egyéni tragikus sorsa, kitagadottsága vezet el testvéreihez: a szegedi munkásotthonba és Tápéra vagy Haviboldogasszony búcsús népe közé, szinte előre járva a Szegedi Fiatalok útjait. Akár Tömörkény szociális, forradalmi népiességű prózája a századfordulón, Juhász lírája Ady halála után József Attila fellépéséig a legpozitívabb költői teljesítmény a magyar irodalomban; az általa gyarapított és továbbfejlesztett, a népiességet és a munkássággal való azonosulást egyesítő szegedi irodalmi hagyományok országosan is a leghaladóbbak.28 A közvetlen szociáüs élmények lehetősége, a hungarológia felé orientálódó, ugyanakkor európai műveltséget és látókört adó egyetem nevelő szerepe, a néprajzi szempontból jellegzetes tanyavilág izgalmas közelsége, a nagy hagyományú, harcos jelenű baloldali munkásmozgalom és végül a maga korában szinte egyedülállónak mondható irodalmi hagyományok — e tényezők együttes hatásával magyarázható, hogy a 20-as évek végén, a 30-as évek elején épp Szeged lehetett egy provincializmus keretein túllépő, a parasztsággal és munkássággal szövetséget kereső határozottan baloldali jellegű ifjúsági művészeti-politikai mozgalom fölnevelője. !8Vö. Nacsády József: A szegedi parasztnovella keletkezése. Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Litteraria. 1958. 71 —110.; Ilia Mihály: „Hisz testvérem a búsuló paraszt.” Tiszatáj, 1963. 4. 6.; Kovács Sándor Iván: i. m. Tiszatáj. 1965. 11. sz. 2* 19