Csaplár Ferenc: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma - Irodalomtörténeti füzetek 52. (Budapest, 1967)
III. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma - 2. A Művészeti Kollégium megalakulása
jellemzője: a keserű, kegyetlen irónia hatja át: a paraszt gyertyát tartó, görnyedt alakja mögött — szinte a levegőt elvéve — megtalálható az ,,államrend” is: a rideg fényképész, az ostobán nevető színész, a szenzációra éhes újságíró és a „rendre” vigyázó csendőr. Buday átértékeli Zichy Arany-illusztrációit: az Aranyballadák látomásai az akkori sors jelképeivé hevítődnek. A nyírségi és székely balladák illusztrációi20 a magyar parasztság lekötött energiáiról, szabadság utáni vágyáról, szebb, boldogabb életért való viaskodásáról kiáltoznak. A Kedvetlen férfiak versében — a valóságos élmónyalapra Tolnai mutat rá21 — megjelenik a kifosztott, a nyomor útján vánszorgó-csoszogó halálra ítélt nemzedék, akár a Diáköngyilkosságok margójára c. a Társadalmunk 1931 júliusi számában megjelent „közbotránkozást keltő” cikkében: „Az érettségijével elmehet, ha protekciója van, 30 pengőért irodába, az egyetemi hallgató pedig fölszegezheti diplomáját szerencsét hozó denevér helyett az ajtajára, és csöndesen éhen halhat.” Buday Fiatalok c. fametszetén lehajtott fejű, sovány, az árnyékban a semmi felé oldalgó alak jelenik meg; a Walpurgis éjszaka, 1932 címűn a társadalom boszorkány tánca, a Vak vezet világtalant és a Mai kimérák címűn pedig belső igazságtalansága, szükségszerű pusztulása: a társadalom és igazság újjászületését követelik e metszetek. Itt kell okvetlenül megemlítenünk Berczeli Lázad a kannibál c. versét, valamint az 1932—33-ban született drámáit — ütitársak, Fiatalok, Tigrisek, Fegyencek, A lángész, Margit és Márton — melyek egy témának, a fiatal nemzedék anarchikus lázadásának variációs változatai, szemléletüket tekintve rokonok a fiatal József Attila és Szabó Lőrinc a 20-as évek közepén-végén írt lázadó költeményeivel. 20 Buday György—Ortutay Gyula: Székely népballadák. Bp. 1935. 21 Tolnai Gábor: i. m. 602—603. 5* 67