Csapláros István et al. (szerk.): Tanulmányok a lengyel-magyar irodalmi kapcsolatok köréből - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 3. (Budapest, 1969)
A kritikai realizmustól a szocialista irodalomig
írja: bárki veszi kezébe az Iszonyt, ezt a regényt nem teszi le addig, amíg végig nem olvasta. A Németh László szellemiségét jellemző jegyek kidomborodására gondolok itt. Arra a szellemiségre, mely az Iszonyban igen világos kifejezést kap, s amely tulajdonképpen az író egész munkásságát meghatározza. Arra a szellemiségre, mely nem egyezkedik, nem hátrál meg a véghez - vihetetlennek tűnő feladatok előtt. E magával ragadó regény fordítójának külön köszönet és elismerés jár, mert sikerült megtalálnia a Németh László-próza lengyel stilisztikai megfelelőjét. Csak egy dologban nem érthetünk egyet a fordítóval. Már idézett utószavában kifejezi abbeli reményeit, hogy Németh László írásművészete áttöri majd a nyelvi különbözőség gátjait és a nagy világirodalom részévé válik. Ez pedig már kész tény — erről tanúskodik a kitüntető Herder-díj, melyet nemrég ítéltek oda Németh Lászlónak, erről tanúskodik az is, hogy művei nagy számban jelennek meg a legkülönbözőbb nyelveken.”" A fordítást illetőleg némileg más véleményen van Andrzej Sieroszewski, a Nowe Ksiszki (Új Könyvek) kritikusa, aki azt írja: „Németh a hallatlanul nehezen fordítható írók közé tartozik. Erőteljes és tömör nyelven ír, gyakran meglepő az ábrázolás eredetiségével, metaforáinak merészségeivel és szókincse rendkívüliségével. A lengyel fordítás szerzője, Camilla Mondral nem állt könnyű feladat előtt, nehéz is lenne azzal vádolni, hogy nem mindig sikerült visszaadnia az eredeti mű atmoszféráját, vagy hogy nem tudta mindig szerencsésen kikerülni a csapdákat, melyekkel ugyancsak bőkezűen szolgált az író.”" Micsoda paradoxon, hogy annak az írónak, aki a függetlenül természetes művészi és emberi erényeitől — megtanulta a lengyel nyelvet, amint ezt a fordító a könyvhöz írt előszavában megjegyzi, hogy eredetiben olvashassa Mickiewicz néhány versét, épp Mickiewicz hazájában kellett annyi évet várnia, míg könyve napvilágot látott. De minden jel arra mutat, hogy Németh László intellektuális prózája nemcsak a kritika, hanem az olvasók széles köreinek elismerését is sikeresen megszerzi magának. Függetlenül szépirodalmi műveitől néhány kitűnő tanulmányát is a lengyel olvasó kezébe adhatnánk. Németh Lászlónak minden megadatott abból a szempontból, hogy az átlagos — és nemcsak az átlagos — lengyel 4 Trybuna Ludu, 1965. VII. 25. 204. sz. W. Sadkowski: Dwa bieguny. 5 Nowe Ksiqzki, Warszawa, 14. sz. 30. VII. 1965. A. Sieroszewski: Próza L. Németha.