Csapláros István et al. (szerk.): Tanulmányok a lengyel-magyar irodalmi kapcsolatok köréből - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 3. (Budapest, 1969)
A kritikai realizmustól a szocialista irodalomig
II. József Attila pályakezdése „Azok a szavak, amelyek Új Emberről, Új Rendről, Jóságról, Új Társadalomról, Teljességről, Szépség és Élet harmóniájáról elhangzottak — sok országban még szellemi kalandnak, nagy játéknak tűnhettek, meg kis írócsoportok törekvéseinek, amikor Magyarországon már élet és halál kérdését jelentették. 1920—23 közt az ellenforradalmi Magyarországon véresen komoly a költő szava.”" A lengyel szituációval szemben e helyütt nem elsősorban azt hangsúlyoznánk, ami 1919 után tragikusabb, hanem ami lehetővé tette, hogy a magyar szocialista líra sok tekintetben magasabb szintről induljon, ami annak a szintézisnek potenciális lehetőségét jelentette, amelyet József Attila aztán meg is teremtett. Ez a körülmény maga a Magyar Tanácsköztársaság léte, s ennek a ténynek a hatása a magyar társadalomra, a munkásosztályra, a kultúrára, a szocialista lírára. ..A húszas évek lengyel költészetében Broniewski előtt nem volt a forradalmi poézisnek igazi irányzata, hisz ami Broniewskihez lengyel talajon közel állhatott, az vagy érezhetően kezdeti formában létezett (forradalmi dalok) vagy történelmileg nagyon távol (a romantika haladó vonala).”" Nálunk ezzel szemben nem hogy ott volt Ady Endre költészetének demokratikus hagyománya — amely József Attila korai lírájában alapvető jelentőségű —, de a szocialista irodalom is — elsősorban Kassák Lajos köré csoportosulva — ekkorra már hatalmas és bonyolult utat tudott maga mögött. Amíg a lengyeleknél magának a proletárforradalomnak a megvívása volt az alapvető kérdés, nálunk a szocialista gondolkodásnak már az ennek a nyomában keletkező társadalom berendezkedésével is számolnia kellett. Amíg a lengyeleknél a proletárköltők verseinek információs jellege döntő szerephez jutott, hisz ők szóltak először a munkásról, a szocializmus közelgő győzelméről, addig nálunk kitörülhetetlenül benne élt az egész társadalom tudatában — így vagy úgy — a Magyar Tanácsköztársaság képe. Ebből, illetve ebből is következik, hogy Broniewskiék kívülről, a proletárról szóltak, míg a magyar líra nemcsak belülről tudta szemlélni a munkásosztályt, nemcsak a proletár szemével látta meg az . Az 1923-ig tartó pálya minden kérdésében Szabolcsi Miklós könyvére utalunk: Fiatal életek indulója. Bp. 1964. Akadémiai Kiadó. II. Matuszewski: О poezji Wladyslavva Broniewskiego. 29.