Csapláros István et al. (szerk.): Tanulmányok a lengyel-magyar irodalmi kapcsolatok köréből - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 3. (Budapest, 1969)
A kritikai realizmustól a szocialista irodalomig
Micsoda melletted a napsütött szellőhegy, a hajnalszerű friss égi állat, vagy a bokrok reggeli ringatódzása a hajadon földek zsenge tomporán ? Minden asszony csókja összebugyog benned.” De általában, e korszakból származó műveiben „minden összebugyog”, s ez az expresszionista teljességigény jellemző lesz embereszményére is. Hogyan értékeljük ezt az ideált, a jó ember ideálját egy bukott forradalom és a fasiszta módszereket alkalmazó fehér terror korszaka után ? A forradalmi hullám a pályával értelmetlen lett volna a további harc hirdetése. Kassákék egy elképzelt politikamentes rend felé kerestek kiutat. A két álláspont között vezetett az aktivista expresszionizmus megőrzésének, József Attilának az útja. Annál is inkább, mert ebben a költészetben a „valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek” kívánsága mellett ott az újbóli forradalom, az új erőgyűjtés tudata is, „mert fölhúzták már a megállt órákat”. Benne volt persze ebben az expresszionizmusban a visszavonulás érzete is. De a „simogatás az én lobogóm”-at József Attila későbbi szavaival indokoljuk, mely a történelmi körülmények és lehetőségek mély, nagyon is a konkrét ember szempontjaiból történő megértéséről tanúskodik. „A békés átalakulás idealizmusára pedig (vö. Spartacus-felkelés) az teszi hajlamossá a proletárok nagy tömegét, hogy a proletároknak csak rendkívüli történelmi körülmények között nincs láncaikon kívül veszteni valójuk, általában azonban van veszteni valójuk: az életük. Amíg a proletárok, akik elvégre emberek, életét tőlük idegen erő (pl. háború) nem veti kockára, addig ők maguk eszmények kedvéért nem igen kockáztatják, márpedig a szocialista társadalom alig lehet számukra, a zöm számára több az ideálnál.”145 ezért épülhet bele az expresszionista jóságkultusz a költő későbbi humanista rendszerébe, a romantikus önfeláldozásnak ezért nincs nyoma még harcra szólító verseiben sem. 144– III. 145.