Csapláros István et al. (szerk.): Tanulmányok a lengyel-magyar irodalmi kapcsolatok köréből - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 3. (Budapest, 1969)
A kritikai realizmustól a szocialista irodalomig
III. Proletárköltészet és avantgárd líra. Mindezen áramlatok mellett azonban már ekkor feltűnik a fiatal József Attila költészetében az a gondolat, mely aztán egyik sarkköve lesz világképének, aminek révén az európai líra nagy összegezői között a helye. A rend eszméje az, mely a magyar lírikusnál összekapcsolódik a szocialista társadalom, a forradalom, a szabadság, az emberi teljesség eszméjével, mely értelmet ad a harcnak, s mely végső soron a szocialista gondolati líra létrejöttét eredményezte. Az európai költészetben az első világháború után mindenütt feltűnik a formábaöntés, a szigorú szabályos alkotás eszméje, az izmusok, bomlasztó, felforgató ágának mintegy ellenpólusát alkotva. „Széthullt az ember millió darabra, mint esőben a vályogkaliba. És hol van az erős terméskő-ember, kit nem tapos fájóra semmi láb ?” (Kövek JA I. 134.) Ezért tartjuk az avantgardizmus szerepét óriásinak, döntőnek József Attila költészetében.15 . itt nemcsak a tiszta konstruktivizmusra gondolunk; a megszerkesztett harmónia követelése ugyanúgy része az orosz LEF-nek, a cseh civilizációs költészetnek, a poetizmusnak, a lengyel formizmusnak, futurizmusnak, mint a magyar aktivizmusnak. Kassák híres Mesteremberek-je már 1916-ban az építést ünnepli. S József a Tanyásokban, tehát egyik legjellemzőbb expresszionista versében a „jövendő férfiakat” így álmodja meg: „Ők lesznek az erő és szelídség, szétszaggatják a tudás hasálarcát, hogy az arcán meglássák a lelkét.”. S máshol: „negyvenemeletesre építjük a századokat”. A keleteurópai szocialista líra legjellemzőbb jegyének épp azt tartjuk, hogy nagyrészt összekapcsolódott a szocialista forradalom és az avantgardizmus eme konstruktív, építő eszméje, s a keleteurópai típuson belül ennek a szintézisnek a mértéke és milyen- 15 Az eddigi értékelések az avantgárdnak ezt a részét tudomásom szerint nem vették figyelembe. L. Szabó György, József Attila és az izmusok. MTA I. Oszt. Közl. XIV. köt. (1959).