Csapláros István et al. (szerk.): Tanulmányok a lengyel-magyar irodalmi kapcsolatok köréből - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 3. (Budapest, 1969)

A kritikai realizmustól a szocialista irodalomig

korszerű arányt kell tőle megtanulni. Az igényt a teljes világ­képre, a teljes ember harmóniájára, s ennek kialakításában a „tudós négy” szigorú pontosságát, a „tudós négy” kíméletlen szembenézését a valósággal, Wladyslaw Broniewski és József Attila művészetének egybe­vetését befejezni fájdalmasan egyszerű. Azzá teszi egyrészt a magyar lírikus 1937-es öngyilkossága, másrészt a Lengyelor­szágot 1939-ben ért tragédia. Azonban mindkettőjük pályája foly­tatódik. Broniewski saját maga teljesíti ki művét, József Attila költészete pedig a felszabadulás utáni magyar líra kikerülhetet­len, ösztönző példája lesz.23 23 A két költő műveit az alábbi kiadásokból idéztük: Wladyslaw Broniewski: Wiersze i poematy. Warszawa, 1964. XIW. — u. a.: Válogatott versei. Bp., 1954. Szépirodalmi Kiadó. — József Attila: Összes művei. I—III. Bp., 1955, 1952, 1958. Akadémiai Kiadó. — Ahol nem tüntettük fel a műfordító nevét, ott nyersfordítást közlünk. 585

Next