Csatári Dániel: Forgószélben. Magyar-román viszony, 1940-1945 (Budapest, 1968)
A fordulat éve és a magyar-román viszony
erdélyi szervezeteinek megerősödésében, úgy a parasztságé s az értelmiségé a Kisgazda Párt észak-erdélyi térnyerésében és a népi írok megélénkülő tevékenységében jutott kifejezésre. Kövessük nyomon e folyamatok alakulását annak érdekében, hogy választ kaphassunk gondolatmenetünk elején megfogalmazott kérdésünkre: létrejöttek-e Észak-Erdélyben, s ha igen, milyen mértékben egy németellenes politikai koalíció megteremtésének feltételei? Ha a legális németellenes ellenzéki pártok tevékenységének vizsgálatával kezdjük válaszunkat, megállapíthatjuk: a „szabadságot zengő olasz nép” példája28 29 határozottabb háborúellenes fellépésre ösztönözte őket, s megerősítette egységtörekvéseiket is. A Szociáldemokrata Párt július végi országos választmányi ülése például, testvéri üdvözletét küldve az olasz dolgozóknak, elhatározza, hogy tömegmozgalmat indít az ország függetlenségének visszaszerzése érdekében, és a Kisgazda Párttal egyetértésben fogja megoldani a sorsdöntő problémákat.28 A Kisgazda Párt augusztus végi országos kisgazda és földmunkás értekezletén is bejelentik, hogy még egyszer nem engedik meg a parasztság szembefordítását a munkásosztállyal, és ezért a népi követelések kiharcolásáért együtt fognak működni az ipari munkássággal és a Szociáldemokrata Párttal. Az együttműködés kölcsönös igényének a két párt politikai nézeteinek a közeledése volt az egyik legfontosabb feltétele. Miként a két párt vezetőségének július végén Kállayhoz eljuttatott emlékirataiból kiderül, a helyzetet azonos módon értékelték, és a kivezető út megítélésében sem tértek el a vélemények. A Szociáldemokrata Párt és Bajcsy-Zsilinszky Endre memorandumai egyaránt a magyar csapatoknak a szovjet frontról történő sürgős kivonását, a háborúból való kilépést, az ötödik hadoszlop felszámolását, a németbarát politikusok félreállítását, a nemzetiségi atrocitások elkövetőinek felelősségre vonását, Magyarország és a szomszéd népek jó viszonyának helyreállítását követelték.30 Tárgyunk szempontjából külön is kiemelendő az a nézetazonosság, ami a két pártnak a nemzetiségi kérdésről vallott felfogásában tükröződött. A Szociáldemokrata Párt Kossuthra, Adyra, József Attilára, a magyar és nemzetiségi munkások testvéri kapcsolataira hivatkozva szállt szembe a gyűlölködés szellemével. „A magyar szervezett munkásság — olvasható Szakasits Árpád egyik korabeli cikkében — a béke és az egyetértés, a közös sors és a szolidaritás szellemében nyújtja kezét minden dolgozónak, ki e földön él, bármily nyelven beszéljen is, bármily nemzetiségűnek vallja magát. Testvéri kézszorításra nyúlik ez a kéz és közös küzdelemre, közös munkára, hogy ... új és szebb életet, szabad és biztonságos életet teremtsünk az emberség és a jogegyenlőség alapján.”31 A Kisgazda Párt is határozottan elítélte a nemzeti jogtiprás politikáját, és augusztus végi országos értekezletén hangsúlyozta, hogy ,,a magyar parasztságnak a nemzetiségi 28Kovács Imre: A szabadság dicsérete. Szabad Szó 1943. aug. 22. 29 Népszava 1943. aug. 1. 30 Vö. PIA A XVII. 1/1943/76., Pártunk harca a demokráciáért 94 —102. 31 Szakasits Á. 257-260. 19* 291