Csukás István: Ady Endre a szlovák irodalomban - Irodalomtörténeti füzetek 35. (Budapest, 1961)
Csukás István ADY ENDRE A SZLOVÁK IRODALOMBAN (Irodalomtörténeti füzetek 35.) Ady költészetének első szlovák visszhangja az a vers, amellyel 1910-ben a szlovák irodalom vezéralakja, P. O. Hviezdoslav köszöntötte a Magyar jakobinus dala költőjét. Számos versfordítás, több önálló antológia és a gazdag szlovák nyelvű Ady-irodalom a bizonyítéka, hogy az elmúlt fél évszázad alatt szomszédaink nagy költőnket magukévá fogadták. Tolmácsolására a szlovák irodalom legjobbjai vállalkoztak, tekintélyes napilapok és vezető folyóiratok adtak helyet a művészetét, korszakalkotó jelentőségét elemző és méltató Írásoknak. Ady nagysága jut abban is kifejezésre, hogy az elmúlt öt évtized folyamán a szlovák fejlődés különböző szakaszaiban és történelmi fordulóin mindig tudott újat és időszerűt mondani a szlovákoknak is, költészete soha nem veszített aktualitásából. Hviezdoslav nemzedéke a magyar nacionalizmus ostorozóját, a közös „magyar, oláh, szláv bánat” költőjét tisztelte Adyban. A polgári köztársaság első évtizedének fiataljai a modern költészet útjait keresve mesterüknek tekintették. A harmincas évektől kezdve, a növekvő fasiszta veszély idején és a második világháború alatt a magyar-szlovák közeledés és a polgári humanizmus hívei Ady eszméivel és költészetével harcoltak a nacionalista uszítás és az embertelenség ellen. A felszabadulás után pedig — a küzdelmes múlt haladó örökségeként — Ady