Csukás István: Ady Endre a szlovák irodalomban - Irodalomtörténeti füzetek 35. (Budapest, 1961)
IV. Örök virágzás sorsa már az enyém (1945-)
dányban megjelent, ízléses kiállítású kötet 34 novellát tartalmaz. A kötetet a fordító tanulmánya zárja le, amely címben és tartalomban is azonos a Slovenské Pohladybun közzétett négy novella bevezetőjével. A borítólap modern vonalú képe és a címlap előtt látható Ady-portré Eugen Nevan akadémiai festőművész munkája. Štátnický tanulmánya világosan mutatja, mit fejlődött a szlovákok Ady-képe a dekadens halálhangulatok beteg költőjétől az emberibb magyar és közép-európai életért küzdő, demokrata forradalmár Ady Endréig. Štítnický a költőről — szándékosan — keveset beszél, mindössze néhány erőteljes vonással teszi kifejezőbbé, tartalmasabbá az előző időkben megrajzolt portrét. A magyar líra legjobb hagyományainak vonalát villantja fel, és ezen belül Ady történelmi helyét jelöli meg, amikor hátterül Petőfit, utódként pedig József Attilát emeli ki. Utal arra, hogy az utolsó száz évben a társadalmi fejlődés és a magyar nemzeti lét leglényegesebb problémái — az adott kor követelményei szerint — hármójuk életművében sűrűsödtek össze, és jutottak magas művészi formában kifejezésre. Štítnický Ady egész költészetét az élet és a halál nagy ellentétének pólusai között szemléli, ebből vezeti le az életmű ellentmondásait, a költő nagy életszomját, olthatatlan szerelemvágyát, az életet bénító maradiság elleni küzdelmeit — egyben elernyedéseit, „istenhez hanyatló” gesztióit. E két pólus között hányódva-küzdve keresi a költő az „új harmóniát”, amit végül is a proletariátus szerepének felismerésében lel meg. Štítnický ezzel a gondolatmenettel Ady életútját a maga teljességében mutatja meg az olvasóknak, korrigálva, ill. pótolva azt, ami az előző évtizedek során helytelenül hangzott el, vagy kimaradt a szlovák Ady-irodalomból. A K portrétu Adyho célja azonban a prózaíró bemutatása. Ezért felhívja a figyelmet Štítnický arra, hogy Ady életművének „jelentős részét képezik a tanulmányok, esszék, politikai cikkek és a nálunk ezideig ismeretlen rövid prózai művek”. A megjelent novelláskötetek felsorolása után találóan jellemzi Ady novella-írói művészetét, alkotói módszerét. Rámutat arra, milyen társadalmi talajból és tematikai körből merítette novelláinak tárgyát, végül a novellák jelentőségét így foglalja össze: „Nemcsak a falu és a gyermekkor, hanem a város és a nagyvilág, a feudális urak, a tőkések és a kispolgárok is felvonulnak előttünk teljes erkölcsi és lelki mezítelenségben, a magántulajdonon alapuló farkaserkölcs embertelen, sötét kapcsolatainak teljes ocsmányságában, elkerülhetetlen bukásuk előestéjén. Ady itt a legszigorúbb bíró és az ítélet iránt nem lehetnek kétségek.”102 Befejezésül idézi az Így is történhetik elő-1021. m. 246. 1. 126