Csürös Miklós: Fodor András - Kortársaink (Budapest, 1979)
Válságból nőtt művek
tekintő bizonyításban és elmélyült elemzésben testet öltő tárgyilagos szeretettel. József Attila-felfogásának immanens tartalmát és — aktualizálás nélkül is — a jelenre vonatkozó szemléleti következményeit az összetettséghez, az egyoldalúságok leküzdéséhez, az igazság komplexitásához való ragaszkodása határozza meg. „Az ucca és a föld fid’ — ez az első fejezet címe, de A legutolsó harcosból kölcsönzött remek önjellemzés refrénként tér vissza a folytatásban is; életrajzi mozzanatok, irodalomtörténeti eligazítások és versértelmezések sokasága vési be az olvasó tudatába, hogy József Attilában szétválaszthatatlanul összeforrtak a ferencvárosi és az öcsödi, makói vagy szabadszállási élmények, egyszerre reprezentálja az ipari nagyváros és a „törékeny falvak” világát, a proletariátust és a parasztságot. A nyugatosok, kivált Kosztolányi inspiráló szerepének regisztrálása nem halványítja el Erdélyi József ugyancsak lényeget érintő hatását, amely a népdalszerű és szegényember-versek intonációján túl akár még a Téli rapszódia és az Eszmélet füzérszerű szerkesztésének rokonságában is nyomozható. Amit Makó adott a költőnek, az éppúgy a helyére kerül, mint a bécsi vagy párizsi tartózkodás hozadéka; a Szép Szó polgári radikálisainak erényeiről-hibáiról szóló összefoglalás nem kevésbé meggyőző és tárgyilagos, mint a népi mozgalom fordulatos útjának minősítése. A portré az országos méretekben gondolkodó nemzeti költő vonásait emeli ki (egyebek közt az avantgarde-hoz való viszonyát is a Kassák absztraktabb nemzetköziségétől való húzódozással magyarázza), de Fülep híres tételéhez képest a nemzeti ez esetben sem ellentéte, hanem nélkülözhetetlen korrelativ páija az egyetemességnek. A közép-európai kis népek összetartozásának bartókian világos tudata, a világtörténelmi folyamatokban eligazító szocialista hu-149