Csürös Miklós: Fodor András - Kortársaink (Budapest, 1979)
Válságból nőtt művek
befejező strófájához kapcsolódik, de általánosabb érvényű a magyarázat (125.): ,A szónoki hangváltás nem rontja el a mondanivaló őszinteségét, hiszen az előző szakaszok lázító, majd leverően sivár képei után éppen a közösségvállalás, a pokoljárás hitele ad jogot a közvetlen agitációra.” Szem előtt tartva József Attila párját ritkító érzékenységét (melyre Halász Gábor alapozta emlékezetes esszéjét), Fodor mégis az értelem költőjének, a ráció megszállottjának vonásait húzza erősebbre. Olyan művészről lévén szó, aki énje utolsó morzsáit rágva is elszántan küzdött az öntudatért, fontos szempont ez mindenekelőtt a biográfiai tények értelmezésében. Nem az önpusztító héroszt ünnepli Fodor, sem azt, aki — egy fiatalabb költő szavával élve — „egy szál magában realizálta a halál metaforáját”, ellenkezőleg, szerinte József Attila még pusztulásában is az értelmes emberséghez ragaszkodott: „A költő fizikumát [ ... ] elvileg életben lehetett volna tartani, de cselekvő szellemét, tudatának teremtő erejét, költői énjét óhatatlanul el kellett volna veszítenie. Talán ez az, amit a metsző logikájú, önkínzóan őszinte költő ösztöne csalhatatlanul megérez. Ezért vannak tele utolsó versei már nem is csak a halálsejtelem, de a bevégzett küldetés [ ... ] jeleivel.” (200.) József Attila elméleti és kritikai munkáival műfaji, terjedelmi okokból sem foglalkozhat hosszabb fejezet, Fodor mégis érzékeltetni tudja a Bartókról szóló töredék mély dialektikáját s még inkább az Új Szellemi Front vitájában tanúsított, az eseményekkel egyidejű tisztánlátását, kérlelhetetlen logikáját, „a politikai éleslátás elszánt vitamódszerével” írott, hamis illúziókat romboló cikk kivételes okosságát. A legalaposabban a költői észjárás törvényekhez igazodó, logikával eljegyzett, fegyelmezett alaptermészetét dokumentálja a kötet. A kulcsszavak: szerkesztőkészség, óraműpontosság, rendező értelem, „ritmus 152