Csürös Miklós: Fodor András - Kortársaink (Budapest, 1979)
A szív zivatarában
geség, bizonytalanság, kiszolgáltatottság érzéseinek megszenvedésére. Mutatis mutandis a „hiány” József Attila-i motívuma él tovább a szeretetre szomjas embert kirekesztő, társtalanságra ítélő szituációk fölidézésében s abban a sebezhetőségben, ahogyan ezeket a lírai hős átéli (Lengyelek, Az idegenség bánata). Megjelenik a József Attilánál oly jellegzetes csillag-szimbolika, amelyben a kozmosz közönye, az árvaság és a bánat érzései öltenek formát (Ének József Attiláról, Tilalmas ifjúság). Fodor magánya nem olyan végletes, a semmibe vetettség, az űrélmény sohasem válik olyan elviselhetetlenné költészetében, mint József Attiláéban; de már maga a kozmikus végtelenbe fordított tekintet, az égre fordított arc gesztusa József Attila-i eredetű nála; alkatilag irtózik az űri hidegtől, de ha mégis kénytelen átélni és kifejezni belőle valamit, akkor legtöbbször л Reménytelenül költőjét választja kalauzul. Hasonlóképpen Bartók hatása is - akinek „őszinteségét” 1955-ben kelt prózai vallomásában „soha nem tapasztalt feszültségek, végletek közt vívódó korszak megnyilatkozásaként” jellemzi48 — Fodor kiegyensúlyozottabb alkatának határait tágítja ekkor, „a közösség évszázados szenvedéseit tetéző modern borzalmakra” nyitja rá szemét. A bartóki dialektika, „az ellentétekből kovácsolódó dualisztikus világkép” (Újfalussy József) mint felismerés és program már az 1949-ben megjelent versben megfogalmazódott, a Józan reggelben válik azonban kompozíciós elvvé részint az ellentétes alaphangulatú ciklusok szembeállítása, részint — mint láttuk — az egy-egy vers szerkezetét meghatározó kontraszt. A trencséni vár alatt internacionalista hitvallása éppúgy a bartóki szférába vonható, mint az Emberi sorsunk félelmei, s még Az ördög győzelmében fölidézett „barbár” zenére is a Bartók-ismeret tehette fogé-52