Darvas Pálné: Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja, 1948-1985 (Budapest, 1988)
A Kossuth- és Állami Díj története
A TÖRVÉNYJAVASLAT TÁRGYALÁSA ÉS ELFOGADÁSA (1948. FEBRUÁR 13.) 1848. február 13-án tartották az országgyűlés 45. ülését. Elnök: Nagy Imre. [...] Elnök: T. Országgyűlés! Napirend szerint következik a Kossuth-díj alapításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Mielőtt előadó képviselőtársunknak megadnám a szót, a t. Országgyűlés tudomására hozom, hogy a törvényjavaslathoz a Magyar Kommunista Párt, a Független Kisgazda Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Paraszt Párt jelentettek be szónokokat éspedig Ilku Pál, Csala István, Kárpáti Antal és Horváth János országgyűlési képviselőket. Az országgyűlés a bejelentést tudomásul veszi. Andics Erzsébet előadó képviselőtársunkat illeti a szó. Andics Erzsébet (Magyar Kommunista Párt) előadó: T. Országgyűlés! Amikor az országgyűlés letárgyalja és elfogadja a közoktatásügyi miniszter úrnak ezt a törvényjavaslatát, amelynek célja 1848. március 15-ike százéves évfordulójának méltó megünneplése, azzal, hogy komoly díjakban részesíti ez alkalommal azokat, akik a tudományos és művészeti, gazdasági és újjáépítési munka terén kiválót alkottak, akkor a magyar törvényhozó testület olyan kezdeményezés számára nyitja meg az utat, amelyre büszke lehet fiatal demokratikus rendünk, és amelyről elmondhatjuk, hogy mélyen összefügg demokratikus rendünkkel, ennek talajából nőtt ki, és a letűnt rendszerben elképzelhető sem lett volna. Bár a törvényjavaslat, amikor felsorolja azokat a tevékenységeket, amelyekért kiváló teljesítmény esetén Kossuth-díj jár, egy szóval sem beszél politikai tevékenységről, egy szóval sem említi a politikát. Ennek ellenére meg kell mondanunk, hogy ez a viszony a tudományhoz és művészethez, amelyet ez a törvényjavaslat visszatükröz, igenis politikum, és ez következik fiatal demokratikus rendszerünk lényegéből. A haladó politika és a haladó tudomány, a haladó politika és a haladó művészet szövetségéről tanúskodik ez a törvényjavaslat. Kifejezi azt az igazságot, hogy haladó politika nem lehetséges haladó tudomány nélkül, hogy demokratikus rendünk nem szilárdulhat meg anélkül, hogy tudományos téren, a technika, a művészet, a termelőmunka terén ne érjünk el új, az eddiginél hatalmasabb eredményeket. Ugyanakkor azonban a tudomány, a művészet s a politikai haladás szövetségét mutatja a javaslat abból a szempontból is, hogy a haladó tudomány, a haladó művészet sem tud magának utat törni politikai szabadság nélkül. (Parragi György, Független Magyar Demokratapárt: Úgy van!) A haladó tudományt, a haladó művészetet csak a szabadság menti meg az elcsenevészesedéstől, művelői számára csak a szabadság biztosítja azt, hogy ne kerüljenek összeütközésbe önmagukkal és a világgal, ahogyan József Attila kifejezte magát: „Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet.” Tudjuk, hogy nemcsak József Attila, hanem annyi más író, művész életét és munkáját elsősorban a szabadság hiánya törte ketté. Rá kell mutatnom ennek a törvényjavaslatnak újszerűségére. Nem véletlenség az, hogy első ízben történik meg, hogy a magyar állam a maga tekintélyével és anyagi súlyával segítségére siet a tudománynak és művészetnek. Voltak eddig is állami ösztöndíjak. Nem kell magyaráznom az országgyűlés előtt, mi a különbség állami ösztöndíj és olyan díjak között, amelyek már a kész munkát, a kész munkateljesítményt díjazzák. Mint tudjuk, ilyen díjazások Magyarországon eddig magánalapitásokból történtek. Még a Tudományos Akadémia nagydíját is tulajdonképpen a Vigyázó-vagyonból fizették, éppúgy annyi más díjat is, például a Marczibányi-alapításból, a Semseyalapításból, hogy más magánalapításokról ne is beszéljek. 5