Darvas Pálné: Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja, 1948-1985 (Budapest, 1988)
A Kossuth- és Állami Díj története
lemről tesznek tanúságot. Hiszen az igazi író, az igazi művész, az igazi tudós tulajdonképpen nem is lehet más, mint haladó szellemű, nem is lehet más, mint szociális érzületű, mivel azokat az alkotásokat, azokat az új szempontokat és eredményeket a köznek akarja átadni, a közzel akarja közölni. Ez a Baumgarten Ferenc rendkívül sokat tett a legfiatalabb magyar irodalom felkarolása terén, amely akárhogy is nézzük, egy-két kivételtől eltekintve mégis a mi napjaink komoly szellemi, szociális demokratikus átalakulásának volt előhírnöke. Gondolok itt egy József Attilára, Radnóti Miklósra és másokra, akik a Baumgarten-díjban részesültek. T. Országgyűlés! A magyar állam most eljutott odáig, hogy felismerje a tudományos, a szellemi, a gazdasági élet óriási jelentőségét, és méltányosnak találja, hogy ne csak a politikai, ne csak a közgazdasági érdemek jutalmaztassanak meg, mint eddig történt, hanem ösztönözni akarja a magyar testi és szellemi dolgozókat arra, hogy erejük, tehetségük legjavát fordítsák az ország újjáépítésére. T. Országgyűlés! A mi napjainkban talán még le sem tudjuk kellőképpen mérni ennek jelentőségét, hiszen nemcsak egy politikai változás megy végbe ebben az országban, hanem lényegesen több: új, humánusabb, magyarabb, egyetemesebb életforma készül, mint amilyenben eddig éltünk, és ennek az életformának úttörői méltók a jutalmazásra, akik akár mint újgazdák, jelentős érdemeket érnek el, akár mint kutatók új összefüggésekhez jutnak, akár mint írók és művészek a mi sorshelyzetünk tudatára döbbentenek bennünket, akár pedig - engedje meg a miniszter úr, hogy egy személyes ízű, de mindenekelőtt számára rendkívül értékes szempontra hívjam fel figyelmét - arról van szó, hogy a magyar paraszti kultúrának, a magyar nép életének nagy értékeit átmentsük ebbe a modern magyar életbe, amely talán itt-ott egy kicsit gyökértelennek tetszik, és éppen a magyar népkultúrának hagyományaival tegyük ezt teljessé, ne csak modernné, hanem izig-vérig magyarrá is. (Élénk helyeslés és taps az ellenzéken. Ortutay Gyula miniszter is tapsol.) A magam és pártom részéről is nagy örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot. Meg vagyok győződve arról, hogy a miniszter úr bölcsessége és körültekintése meg fogja találni a bizottság megfelelő összeállításának kellő módját, és benne a tudományos élet képviselőinek is helyet biztosít. Esetleg az egyházak véleménye is kifejezésre juthat itt, hiszen az egyházaknak is annyi feladatuk van a magyar újjáépítésben és egy korszerű életforma kialakításában. Meg vagyok arról győződve, hogy a jutalmakat nem a pártkoalíció, hanem az egyetemes nemzeti koalíció szellemében fogják odaítélni. (Élénk helyeslés és taps az ellenzéken.) Ebben a hitben és ebben a tudatban úgy érzem, hogy a Kossuth-díj a centenáriumnak egyik legméltóbb és legmaradandóbb hatású alapítása lesz. A javaslatot a Demokrata Néppárt és a magam nevében örömmel üdvözlöm. (Elénk helyeslés és taps az ellenzéken. - Ortutay Gyula miniszter is tapsol.) Elnök: Kíván-e valaki a törvényjavaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Ortutay Gyula miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban kötelességemnek tartom e - magam is úgy érzem - nagy jelentőségű, ünnepi jelentőségű törvényjavaslat tárgyalása során, hogy őszinte köszönetemet fejezzem ki Andics Erzsébetnek, a törvényjavaslat előadójának, aki a törvényjavaslat alapszempontjaira, végső értékgondolataira olyan kitűnő, pregnáns fogalmazásban mutatott rá. De őszinte köszönetemet kell kifejeznem felszólalt igen t. képviselőtársaimnak is, a koalíció pártjai szónokainak éppúgy, mint a t. ellenzéki pártok szónokainak, akik egyformán valósággal ünneppé avatták ennek a törvényjavaslatnak tárgyalását hozzászólásaikkal, megértő és a kérdés lényegére rámutató felszólalása17