Deme László: Mondatszerkezeti sajátságok gyakorisági vizsgálata. Magyar szövegek alapján - Nyelvészeti tanulmányok 15. (Budapest, 1971)
DEME LÁSZLÓ MONDATSZERKEZETI SAJÁTSÁGOK GYAKORISÁGI VIZSGÁLATA (Nyelvészeti tanulmányok 15.) Sokáig úgy látszott, hogy a mondat mint nyelvi elemekbőleszközökből létrejött szerkesztmény, a nyelvnek maximális egysége. A kommunikációkutatás azonban elvezetett annak felismeréséig, hogy a mondatot még szerkesztettségénél is hívebben jellemzi szövegbe ágyazottsága. E sajátságának fényében a mondat úgy jelenik meg, mint a beszédnek (szövegnek) minimális, láncszemnyi egysége, azaz alapegysége. Beágyazottságát figyelembe véve, egészen más sajátságok bizonyulnak a mondat fő jellemzőinek, mint amelyeket eddig vizsgáltunk, s még a mondat összetevői is más megvilágításba kerülnek. E jellemzőkről kiderül, hogy gyakorisági megoszlásuk szövegalkotási formákat — azaz tulajdonképpen műfajokat és stílusrétegeket — határoz meg és különít el egymástól. E munka több viszonylatban is fontos kísérlet a mondatnak mint szövegösszefüggésbe ágyazott részegységnek tüzetes elméleti és zárt szövegegységek alapján való részletes statisztikai vizsgálatéra. E formájában elsősorban alapkutatás jellegű, de a konkrét mondatelemzésekre is rengeteg példát és szempontot ad, épp a kritikus típusokra a legtöbbet. — Általános nyelvészeti tanulságain kívül megtermékenyítő hatással lehet az általános nyelvtipológiai, továbbá a magyar leíró nyelvtani, stilisztikai és nyelvhelyességi vizsgálódásokra is. ÉS AKADÉMIAI kiadó BUDAPEST