Deme László: Mondatszerkezeti sajátságok gyakorisági vizsgálata. Magyar szövegek alapján - Nyelvészeti tanulmányok 15. (Budapest, 1971)

DEME LÁSZLÓ MONDATSZERKEZETI SAJÁTSÁGOK GYAKORISÁGI VIZSGÁLATA (Nyelvészeti tanulmányok 15.) Sokáig úgy látszott, hogy a mondat mint nyelvi elemekből­­eszközökből létrejött szerkeszt­­mény, a nyelvnek maximális egysége. A kommunikációkuta­tás azonban elvezetett annak felismeréséig, hogy a mondatot még szerkesztettségénél is híveb­ben jellemzi szövegbe ágyazott­­sága. E sajátságának fényében a mondat úgy jelenik meg, mint a beszédnek (szövegnek) mini­mális, láncszemnyi egysége, azaz alapegysége. Beágyazottságát figyelembe véve, egészen más sajátságok bizonyulnak a mondat fő jel­lemzőinek, mint amelyeket ed­dig vizsgáltunk, s még a mondat összetevői is más megvilágításba kerülnek. E jellemzőkről ki­derül, hogy gyakorisági meg­oszlásuk szövegalkotási formá­kat — azaz tulajdonképpen mű­fajokat és stílusrétegeket — határoz meg és különít el egy­mástól. E munka több viszonylatban is fontos kísérlet a mondatnak mint szövegösszefüggésbe ágya­zott részegységnek tüzetes elmé­leti és zárt szövegegységek alap­ján való részletes statisztikai vizsgálatéra. E formájában első­sorban alapkutatás jellegű, de a konkrét mondatelemzésekre is rengeteg példát és szempontot ad, épp a kritikus típusokra a legtöbbet. — Általános nyelvé­szeti tanulságain kívül megter­mékenyítő hatással lehet az általános nyelvtipológiai, to­vábbá a magyar leíró nyelvtani, stilisztikai és nyelvhelyességi vizsgálódásokra is. ÉS AKADÉMIAI kiadó BUDAPEST

Next