Dercsényi Dezső (szerk.): Pest megye műemlékei I. - Magyarország műemléki topográfiája 5. (Budapest, 1958)
Pest megye műemlékei
514 NAGYBÖRZSÖNY—NAGYKÁTA PETŐ FT SÁNDOR UTCA 5. Lakóház Klasszicista jellegű, négytengelyes, mellvédes tornáccal. SZTÁLIN TÉR 41. Lakóház Klasszicista jellegű, öttengelyes, mellvédes tornáccal. SZTÁLIN TÉR 42. Lakóház Klasszicista jellegű, öttengelyes, mellvédes tornáccal (466. kép) SZTÁLIN TÉR 44. Lakóház Klasszicista jellegű, nyolc tengelyes, mellvédes tornáccal. NAGYKÁTA. Nagykátai járás ^ 5 m 465. Nagybörzsöny. Sztálin tér 18—19—20. Pajta 466. Nagybörzsöny. Sztálin tér 42 Története: Késővaskori telep ismeretes az Erek-köz dűlőből. Első előfordulása : 1219, „Katha” néven (Váradi Regestrum 220). 1445-ben „Chekekataya” (B. Szabó, 186). A XIV. században Nagy-Káta, a XV. századtól fogva Csekekáta névvel találkozunk. A Kátanemzetség, illetve a belőle származó Kátay-család birtoka volt, ennek kihaltával 1663-ban a Keglevich-család tulajdonába jutott. Eredetileg egy Káta nevű helység volt, amely a XV. században több falura oszlott. II. Rákóczi Ferenc titkárának, Aszalay Ferencnek adományozta, a Rákóczi-szabadságharc leverése után ismét a Keglevich-családé lett. Az 1715. évi Pest megyei összeírásban már Nagykáta néven szerepel (Chobot, I. köt. 262—263). Egrealcáta. Nagykáta pusztája, a XV. század elején vált ki Kátából. 1445-ben ,,Egres“ néven fordul elő (B. Szabó, 186). A XVI. század végéig a Kátay-családé, azután elpusztul. Jellege.: Forgalmi út keresztezésében fekvő nagyterületű, zárt halmaz formájú település, jórészt fésűs beépítésű házakkal. Mellette vasúttal. Délre Hungária szőlőtelep és Nagypáskom, valamint Erdőszőlők szórt beépítésű területei a Felső-Tápióig. R. K. TEMPLOM (Szent György) Története: A régi templom a Pongrácz-féle térképen látható, Csekekáta aláírással. Az 1697. évi canonica visitatio szerint rossz állapotban van (Chobot, I. köt. 263). Az 1716. évi canonica visitatio szerint akkor renoválták. Kiemelik a szép szószéket (VÉL Cdn. Vis. Lib. III. 343). 1744 utáni leírás : „Eccl. Parochialis Oppidi N.. Kata Anno 1744 inchoata . . Három oltára volt (VÉL Can. Vis. Lib. V. 871/488. etc.) 1777-ben ezt írják : „Eccl . . . ante annos 37 . . . ex bonis et solidis materialibus exstructa” (VEL Can. Vis. Lib. VH/1. 52. etc.). Az 1781. évi, helyben őrzött visitatio szerint a mai templom „una cum Turri sibi adjuncta 1745 exstructa est”. Mindezek az adatok egybevágóan igazolják az építkezés, illetve az újjáépítés 1745 körüli idejét. 1903 és 1904 között kibővítették, a szentély és a mellékhajók újak. Kifestése 1907-ből való. Az 1868-ban történt kifestésről megmaradtak Schweiger Sámuel festő dekoratív neobarokk rajzai és költségvetése a váci levéltárban. Anyakönyvei 1698-tól maradtak fenn. Jellege: Egyetlen homlokzat előtti tornyos, öthajós templom, gótikus toronyfalakkal. Barokkból átépítve, részben neobarokk. Külső: A torony sarkain rézsutosan álló, hármas osztású támpillérek, felső emeletéig sávosan