Dersi Tamás: Illés Endre - Kortársaink (Budapest, 1977)
A műfajteremtő
őrző. Ami viszont érthető, hiszen az íróbarát sorsa tragikumában döbbenetes. Másfél évtized múlva, A tele bőrönd című tárcában Illés arról ír, milyen műveket pusztítottak el a társaival végző gyilkosok. Gelléri Andor Endre, Bálint György, Pap Károly, Salamon Ernő és Halász Gábor után Szerb Antalról olvashatjuk: „...régóta tervezte a magyar reformkor regényét... Hiszem, hogy ma olvasnánk egy izgalmas Vörösmarty-monográfiát is, újraírt fejezeteivel. És regényeket és novellákat. S természetesen a jelenkori világirodalom színes körképeit, régi, pazarló stílusában. . .”210 Annyi mindent várt-várhatott még Szerbtől, hogy a pálya befejezetlensége megszépítette vázlatát. Osváthoz és Nagy Lajoshoz viszont talán szigorúbb a kelleténél. Igaz: a választott és megírt epizód mindkét esetben igazolni látszik Illés ítéletét. Nagy Lajos-értékelésében később egyensúlyt teremtő elismerés munkál, ami viszont Osvátot illeti: a legendájának egyes elemeit fedezet nélkülinek érző kritikus a későbbiekben nemcsak vállalja, hanem el is mélyíti, az Ady-problémával is összekapcsolja a Nyugat első szerkesztőjének portréját. Új Krétarajzok A következő gyűjtemény: az 1965-ben kiadott Gellérthegyi éjszakák.211 Illés ebben a külföldi utazások irodalmi-képzőművészeti élményeit feldolgozó tárcák, és a Háló címet viselő ciklus vitacikkei, glosszái előtt újabb krétarajzokkal lepte meg olvasóit. Ismét írt Babitsról és József Attila költészetének műhelytitkairól. Epizódokat idézett Gellért Oszkárral, Ritoók Emmával, Medgyessy Ferenccel — a művükhöz és életükhöz fűződő élményeivel kapcsolatban. — A Gellérthegyi éjszakák legszebb darabjai talán mégis a barátainak emléket állító írások: az Egy „dü-12* 179