Diószegi István: Ausztria-Magyarország és Bulgária a San Stefanó-i béke után 1878-1879 - Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 23. (Budapest, 1961)

Diószegi István AUSZTRIA—MAGYARORSZÁG ÉS BULGÁRIA A SAN STEFANÓ-I BÉKE UTÁN 1878—1879 Értekezések a történeti tudományok köréből. Üj sorozat 23.) Az olasz, magyar és német nemzeti mozgalmak lezáródása i ián a szláv nemzeti mozgalom kibontakozása jelentette a soron 1 I ivetkező legnagyobb veszélyt a soknemzetiségű Habsburg biro­­|(ilom számára. A monarchia külpolitikájának középpontjába életé­­iek utolsó fél-évszázadában az orosz támogatást élvező szláv llamok megalakulása elleni küzdelem került. A szerző az osztrák-magyar külügyminisztérium kiadatlan ktái alapján ennek a diplomáciai küzdelemnek egyik érdekes és _ jelentős szakaszát mutatja be. Az osztrák és magyar uralkodó osztályok az orosz—török háborúból születő Bulgáriában a „nagy délszláv állam”-ot látták megtestesülni, amely képes arra, hogy magához vonzza a monarchia szlávjait. A haladásellenes külpoli­tikai érdekeket diplomáciai nyelven megfogalmazó külügyminiszter, Andrássy Gyula gróf minden erejét ennek a „nagy délszláv állam”­­nak a megsemmisítésére összpontosította. A berlini kongresszuson a reakció érdekeire támaszkodva elérte a San Stefanó-i béke reví­zióját. A kongresszus után, együttműködve az angol és német diplomáciával, kidolgoztatta, majd a bolgár nép hősies ellenállása ellenére keresztülvitte a Bulgáriát kettészakító rendezést. Az osztrák—magyar külpolitika azonban az átmeneti sikerek ellenére is csak késleltetni tudta az esedékes történeti folyamat lezárását, annak megállítására nem volt képes. A jelen tanulmány a folyamat e szakaszának elemzésével értékesen járul hozzá a monarchia külpolitikájának alaposabb megvilágításához. AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST

Next