Dobos Ilona (szerk.): Bodrodkeresztúri mesék és mondák - Új magyar népköltési gyűjtemény 22. (Budapest, 1988)

DOBOS ILONA BODROGKERESZTÚRI MESÉK ÉS MONDÁK (Új Magyar Népköltési Gyűjtemény XXII.) Dobos Ilona több évtizede gyűjt népköltészeti alko­tásokat az ország különböző tájain. Az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény sorozatban is megjelent egy gyűjtése 1962-ben „Egy somogyi parasztcsalád meséi” címmel. Mostani kötetéből egy Zemplén megyei falu. Bodrogkeresztúr meséit és mondáit ismerhetjük meg. A legtöbb szöveget a falu szociális otthonában gyűj­tötte a szerző. Az otthon lakói a faluból és annak környékéről származó emberek, így a táj hagyomá­nyát tárják elénk. Északkelet-Magyarország népessé­gének egy része elmagyarosodott kárpátukrán és szlovák. A vidék hiedelemvilágára és népköltészetére erősen hatottak a szláv nemzetiségiek. így máig is mesélnek a vámpírokról és az ugyancsak vérszopó norákról, a haláluk után is hazajáró vízbe fullasztó fiúkról. Ugyanígy érezhető a szláv népek hatása a népmeséken is. A kötet középpontjában a szintén elmagyarosodott kárpátukrán mesemondó, Eördögh Ferenc áll, a szociális otthon egykori lakója, egy tíz­gyermekes szegényparaszt-család utolsó, béna gyer­meke. A megalázott, aki még álmában sem meri magát hősnek képzelni, csupán mellékszereplője meséinek: egy kiváncsi, hallgatózó kisfiú vagy egy öreg koldus, akit a fényes lakodalomból elzavarnak. A kötet mindenekelőtt az egymás mellett élő népek kulturális egymásra hatását kívánja bemutatni. AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST

Next