Dobos Ilona (szerk.): Bodrodkeresztúri mesék és mondák - Új magyar népköltési gyűjtemény 22. (Budapest, 1988)
DOBOS ILONA BODROGKERESZTÚRI MESÉK ÉS MONDÁK (Új Magyar Népköltési Gyűjtemény XXII.) Dobos Ilona több évtizede gyűjt népköltészeti alkotásokat az ország különböző tájain. Az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény sorozatban is megjelent egy gyűjtése 1962-ben „Egy somogyi parasztcsalád meséi” címmel. Mostani kötetéből egy Zemplén megyei falu. Bodrogkeresztúr meséit és mondáit ismerhetjük meg. A legtöbb szöveget a falu szociális otthonában gyűjtötte a szerző. Az otthon lakói a faluból és annak környékéről származó emberek, így a táj hagyományát tárják elénk. Északkelet-Magyarország népességének egy része elmagyarosodott kárpátukrán és szlovák. A vidék hiedelemvilágára és népköltészetére erősen hatottak a szláv nemzetiségiek. így máig is mesélnek a vámpírokról és az ugyancsak vérszopó norákról, a haláluk után is hazajáró vízbe fullasztó fiúkról. Ugyanígy érezhető a szláv népek hatása a népmeséken is. A kötet középpontjában a szintén elmagyarosodott kárpátukrán mesemondó, Eördögh Ferenc áll, a szociális otthon egykori lakója, egy tízgyermekes szegényparaszt-család utolsó, béna gyermeke. A megalázott, aki még álmában sem meri magát hősnek képzelni, csupán mellékszereplője meséinek: egy kiváncsi, hallgatózó kisfiú vagy egy öreg koldus, akit a fényes lakodalomból elzavarnak. A kötet mindenekelőtt az egymás mellett élő népek kulturális egymásra hatását kívánja bemutatni. AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST