Dolgozatok a magyar irodalmi nyelv és stílus történetéből (Budapest, 1960)
Tompa József: Újabb "szépírói nyelvtanunk" egy érdekes alakulatáról
278 TOMPA JÓZSEF levelet tőtípusban valóban megfelel a Horger második csoportjának. Meghökkentő azonban (vagy csak az én ügyetlenségem jele?), hogy Horger üng megyei forrását Benkő Loránd és Lőrincze Lajos bibliográfiájának fölhasználásával sem tudtam kinyomozni. — Harmadik megjegyzésem az előzőleg tárgyalt irodalmi nyelvi példák némelyikére is bizonyára alkalmazható. A „szabályos” levél: levélen, de levél: levelet megfelelés-pár mellé tudniillik mindig és mindenhol elgondolható azért egy analógiás levél: levelén (illetőleg levél: levélt) mellékalaknak — előbb parole-jelenségként való — megszületése is. Ezekből utóbb — tudjuk — szintén a nyelvjárásokban válhat legkönnyebben helyi languejelenség. Efféle magyarázata lehet szerintem pl. a moldvai csángó (lészpedi) egen ~ égen változatoknak (MNyj. II, 112) éppúgy, mint az irodalomban (verses szövegekben) elő-előbukkanó levélt, félt, télt stb. mellékalakoknak. — Azt természetesen én is vallom, s az idézett adatok is mutatják, hogy a szóban forgó területen (persze Ung megyéről, ahonnan nekem nincs anyagom, most nem szólva) némely, egytagú, magas hangrendű példaszókban valóban a HoRGERtől is említett Icéz: kézén rendszer él, de másokban ugyanott a kéz: kézen viszony. Például Horger állítólagos télén-je helyett télenn van Tordán, télenn a Szamosháton, télén ~ tíl'énn Magyarbikalon. S megfordítva: Horger másik tételének megfelelően nyilván egeren alak tartozik a Székelyföldön és egyebütt, így a Győr megyei Bőnyön stb. (1. MTsz.) élő eger (<. egér) alakhoz, s ugyanez vonatkozhat sokfelé a levelen, feneken típusú alakok egy részére is. De tagadhatatlanul, van kéttagú magas kinyér; kenyerenn stb. típus is, sőt Tordán még a madarann is á : a hangváltó tőhöz tartozik. Meglepő, hogy az irodalmi nyelvből igazolt (táji eredetűnek látszó?) sugáron—sudaron, számáron közvetlen tájnyelvi forrásaimban sehol sem szerepel. Ezeket egyébként — mivel nem régi hangváltó névszók — talán valóban magyarázhatnánk egy-egy tájnyelvi sugar, számár alakból, ha tudniillik volna ilyen. De forrásaimban egyelőre ez sincs. S a számár történeti szempontból akkor sem igen volna meg nem nyúlt tőhangzós példa, ahogy Horger a kötél típust magyarázza, hanem inkább csak megrövidült tőhangzós, analógiás alak. Babits nyáron-ja bizonyára egészen egyszeri: költői alakítás. Hogy mármost a XX. századi költői nyelv délén, egen, felen, jégén, télén, térén stb. alakhasználatát a múlt századi gyér irodalmi nyelvi hagyományon túl a mai élő tájnyelvi szokás is támogatta-e, nehéz eldönteni. Elvben valószínű volna, s például Babits fogarasi tanárkodása alatt akár találkozhatott is vele, ha talán nem is épp a fogarasiak nyelvében. Dehát az idézett keleti táji alakok közt se délén, se felen, se jégén, se télén, se térén nincs, — hacsak HoRGERnak ismeretlen ungi forrásában nem. (Szerintem a felen, jégén, télén se volna talán meglepő, ha utóbb előkerülne.) S ugyanígy nincs tájnyelvi adat a XIX. századi irodalmi forrásokból idézett heten ’in der Woche’, szélén ’im Winde’ alakra sem. — Ellenben a jóval nagyobb területen élő (level, levél:) levelen, (szeker, szekér:) szekeren típusból való levelen, szekeren valóban hozzájárulhatott ahhoz, hogy íróink olykor a levél, szekér stb. alapalak mellett is ezt használják. A József Attilánál előforduló gyökérén-re, kötélén-re például sem Babitsból, sem