Domokos Péter: A finn irodalom fogadtatása Magyarországon - Modern filológiai füzetek 15. (Budapest, 1972)
I. A Kalevala és a finn népköltészet Magyarországon
Vele soha nem fáradtam, vele csak vidám maradtam, vasárnapon egész estig vágtuk a fát, fölsöpörttik ...” Idézi még az alliterálás érdekes eseteként az elbeszélő költemény egy másik strófáját is, mely szép példa az „ölelkező betűrímre”. Összegező megállapítása szerint: „Juhásznál mint József Attilánál is, azért nőhetett naggyá a vers, mert a költő nem ragadt bele a finn eposz anyagába, a mű hangulati és formai elemei a költő képzeletvilágában feloldódtak és a kalevalai mondatfűzésen belül teljesen szabad teret hagytak az egyéni gondolattársításnak, az eredeti képalkotó és nyelvformáló tehetségnek . . 1962-ben perdöntő dokumentumokkal bizonyítja Képes, hogy József Attila valóban ismerte a Kalevalát. Valamelyik antikváriumból előkerült a Kalevala egyik kiadása a következő dedikációval: „József Attila kedves öcsémnek Vikár Béla”. Helsinkiben őrzik a Külvárosi éj egyik példányát a következő bejegyzéssel: „Vikár Bélának, aki életem legnagyobb szellemi örömét szerezte a csodálatos magyar Kalevalával, fiúi szeretettel. Bp. 1931. okt, 21. József Attila.” [120]. 1962-ben szép köntösű új Kalevala kiadás jelenik meg 0. Kuusinen utószavával [26], s ebben az évben hagyja el a nyomdát Hajdú Péter könyve is, mely a finnugor népekre vonatkozó tudnivalók korszerű összefoglalását tartalmazza [748]. A finneket bemutató fejezetben természetesen a Kalevaláról is megemlékezik: ,,. . .A Kalevala — Lönnrot érdeméből — a világirodalom legbecsesebb alkotásai közé került - írja. A világ valamennyi jelentősebb nyelvére lefordították, és a finn irodalomra és a művészetre évtizedeken át megtermékenyítő hatással volt... A finn népköltészet kutatásának egyik központi kérdése, hogy hol és mikor keletkeztek a kalevalai énekek. Különösen az előbbi kérdés váltott ki széles körű vitát. Lönnrot Karjalát tartotta 58