Domokos Péter: A kisebb uráli népek irodalmának kialakulása (Budapest, 1985)
III. A kisebb uráli irodalmak és a világirodalom
II 1 érhetetlen lapp nyelvű újságok és más kiadványok (a finnországiakon túl a svédországi és a norvégiai sajtótermékeket is ideértve) gondos áttanulmányozása után lehetne ebben a kérdésben is határozottan nyilatkozni. Tudomásom szerint ez ideig a magyar irodalom mindössze egyetlen alkotásával van jelen a lapp műveltségben, s ez a mű - végre! - nem irodalmi hulladék, bestseller vagy "ami éppen a kezünk ügyébe kerül" megnyilatkozás. "A lapp" című folyóirat 1977-es összevont első-második füzetében József Attila "ódá"-ja olvasható lapp fordításban. E jó választás magyarázatát, motívumait, előzményeit éppúgy nem ismerem, mint egyebütt (más rokon népeknél) a balul sikerült válogatásokét. (Inkább csak sejthető, hogy ezúttal pl. a József Attila költészetével foglalkozó finn irodalomtörténészek, így H. Launonen segítsége s a Finnországban oktató magyar lektorok közreműködése, valamint a helsinki egyetemen dolgozó lapp filológusok részvétele, együttes munkája révén jött világra - lappul - a magyar irodalomnak ez a remeke.) A hetedik csoport irodalmaiból - e téma kapcsán - csak a lív érdemel fokozottabb figyelmet. Mint fentebb is szó esett róla, a liv írásbeliség és műveltség kibontakoztatásában főként a finn és az észt tudósoknak vannak nagy érdemeik. Ilyképp teljesen érthető, ha a liv irodalom a finn és az észt irodalomból vette mintáit, példaképeit, miként az sem véletlen, hogy a lív nyelvre fordított művek elsősorban a finn és az észt irodalomból válogatódtak. A finnek és az észtek közreműködését a livek "ébresztésében" legfőképpen a rokonság motiválta, a livek viszonzása azonban csak szükségképp szólt a rokonoknak; bármely más népnek is hálásak lettek volna hasonló segítségért (miként voltak is pl. a letteknek). A liv Damberg 1935-ből való,antológiának is felfogható iskolai olvasókönyvében a következő finn szerzőktől találhatók szemelvények, némelyiktől több is: A. Kivi, Z. Topelius. Az észteket E. Vilde képviseli. E nagy rokon népeket íróik és költőik mellett néhány népdaluk is jellemzi a tankönyvben. A lív Írásbeliségnél említett évkönyvek és újságok teljes anyagának átvizsgálása nyomán bizonyára bővíthető lenne a finn és az észt szerzők névsora is, erre a munkára azonban Magyarországon - a kérdéses kiadványok hiányában - nem keríthettem sort. Ismerve a publikációs lehetőségek szűkösségét, az íróként és műfordítóként is számbavehető lív értelmiségiek igen kis számát (s feladataik sokaságát), s a kultúrájuk felvirágoztatására fordítható idő rövidségét, kizártnak tartom, hogy e néhány szerző figyelme más 261