Domokos Péter: A kisebb uráli népek irodalmának kialakulása (Budapest, 1985)
III. A kisebb uráli irodalmak és a világirodalom
őket egyébként tehetségük révén is megillető helyüket az egyetemes irodalomban. A fájdalmas meditálás a kis irodalmak sorsán szükségtelen és hiábavaló, már csak azért is, mert az irodalom szerepe és jelentősége a közösségek, népek, nemzetek életében szinte fordítva arányos a népek nagyságával, jelentőségével, világpolitikai súlyával. A nagy nemzetek életében az irodalom és a művészet (legyen az bármilyen rangos, csodálatos), sokkal csekélyebb; szavára, véleményére bármilyen kérdésben is kevesebben figyelnek (és hallgatnak), mint a kis népek esetében. Távolról sem olyan fontos véleményük, szavuk, hatásuk a politika és a közösségi közhangulat, ízlés, tudat alakításában, a közvélemény befolyásolásában, mint a kis népeknél. Feladatkörük is behatároltabb, pontosabban nincsenek feladataik abban az értelemben, ahogy a költők szerepét pl. a magyar Petőfi, Ady vagy József Attila felfogta és teljesítette - A minősités "ott" más: divatos, sikeres, felkapott, különc stb. stb. Mindezek előrebocsátásával próbálom megindokolni, miért nem tulajdonítok túlzott jelentőséget (s miért nem taglalom idetartozó kérdésként) a világirodalomban kimutatott uráli hatásoknak: ilyeneknek pl., mint a lapp népköltészet jelenléte Herder közvetítésével Goethénél; a Kalevala nyomai Longfellow Hiawathájában; Petőfi jelentőségének felismerése Heine és Hugo nyilatkozataiban; József Attila ihletése Crocera, s ezt a sort is, szerencsére, még sokáig lehetne folytatni! Ezek a hatások vagy divatok következményei voltak, vagy valamely eseményhez, feltűnő jelenséghez kötődtek, esetleg a véletlennek köszönhették létüket, de valójában - sajnos - nem bizonyultak igazán tartósaknak s mélyeknek. A kis irodalmak külföldi térhódítása legnagyobb mértékben kulturális külpolitikájuk függvénye, azaz annak, hogy pl. nem kevés anyagi ráfordítással nagy nyelvek fiait, képviselőit - főként filológusokat és költőket - nyernek meg (s képeznek ki) népüknek, irodalmuknak, az illetőket anyagilag is érdekeltté teszik a kutatónépszerüsítő-fordítói tevékenységben. A sikerhez továbbá még saját áldozatkész szakembereik és költőik közreműködése is szükséges. Olyanoké, akik saját anyanyelvűk és saját kultúrájuk szilárd ismerete mellett teljesen otthonosak a célba vett nyelvben és irodalomban is. Igazán eredményes munkát tehát tulajdonképpen csak teamek végezhetnek, de a tagok összetoborzása, munkájuk összehangolása ezernyi tényezőtől függ. S még ekkor is hol tartunk az elkészült mű 298