E. Nagy Sándor: Remenyik Zsigmond - Kortársaink (Budapest, 1973)
Bűntudat és felelősség
E vállalt közéletiség kemény csatákkal járt tehát, s a küzdelmekben az író sebeket kapott és sebeket osztott. Talán nem is mindig higgadtan, mert az indulat néha ránőtt az érvekre. A József Attila-nekrológ, amely csupa indulat és háborgás, hetekre szenzáció volt, amit Kiár Zoltán pénteken megjelenő „politikai hetilapja”, a Társadalmunk táplált valótlan „szenzációival” és riportjaival. (Pl. 1938. március 4-én: „Kínos botrány József Attila özvegye és Remenyik Zsigmond között”.) Vietorisz Géza lapjában, Az író beleszól címűben megtámadta Schöpflin Aladár irodalomtörténetét (1937. november), illetve Bálint György cikkét, amelyben ez utóbbi Schöpflin Aladárt védte meg a könyvét ért támadásokkal szemben. Bálint György gúnyosan válaszolt, bár így is voltak elismerő szavai Remenyik Zsigmond tehetségéről.29 A vita nem zavarta kettőjük barátságát, hiszen Remenyik Zsigmond nagy elismeréssel írt a Korunkban Bálint György első kötetéről, Az idő rabságában címűről, és későbbi levélváltásuk is jó kapcsolatukra mutat. Harcát a Gondolatban, az illegális Kommunista Párt lapjában is megvívta. írásai közül kiemelkedik a Szerb Antal könyvéről, a Hétköznapok és csodák címűről írott kritikája. Ebben támadta a szerző „csoda-elméletét”, amely a modem epikát irracionalista alapon osztályozta és nem a valóság szempontjából, hibáztatta az amerikai néplélek egyoldalú értelmezését, de legfőképpen a baloldali, emigrációba menekült német írók lekicsinylését. A kritika a Gondolat 1936. április—májusi számában jelent meg, tehát az illegális kommunisták véleményét is kifejezte, s lényegében helytálló is volt az akkori Szerb Antal néhány szempontjával kapcsolatban. Természetesen a jeles író és irodalomtörténész egész életművében mindez ma már dialektikusabb értelmezést kíván, amire Remenyik Zsigmond is figyelmeztetett egy későbbi vitában, az Élet és Irodalom 1961. október 21-i számában. 85