Egri Péter: Érték és képzelet. Shelley, Turner, Field és Chopin - Modern filológiai füzetek 52. (Budapest, 1994)
Jegyzetek
gyezve, hogy az utóbbi prózában pedáns, de versben helyénvaló. Dániel Jones Everyman’s English Pronouncing Dictionaryje is (London, 1960. 524a.) a [wind] kiejtés mellett feltünteti a [waind] alakot is, mint amely „a költészetben néha” előfordul. Marius Goring pedig, amikor a Poetry for Pleasure lemezsorozatban (Prepared under the Supervision of John Smith. Introduction by Sir Herbert Read. London, Concert Hall Record Club, Ltd., 1964. RM—2329B) elszavalja a verset, a ,,wind’’-et valóban [waind]-nak ejti. — A rímképlet kifejező módosítása egybecseng a folyamatszerű, képlékeny forma coleridge-i elméletével. Vő. Biographia Literaria. II. 262. 69 Dante Az isteni színjátékban a tercína formával nem elsősorban a képlékeny folyamatosság, hanem a szabályos elrendezettség benyomását kelti fel, jóllehet a tercína rímképletét nem csupán 12 soron át alkalmazza, mint Shelley, hanem hosszú cantóinak egész terjedelmében használja, A pokol első énekében például 136 sorban szakadatlanul sorjáztatja. Mig azonban Shelley képzelete — mint a szél — a sorvégeken újra és újra túlröpül, Dantéra nem jellemző az enjambement. Mivel pedig az átívelés maga is a folytonosság elvét képviseli, a tercína rímképletéből is — mely a folytonosság és a szabályos tagolás princípiumának lehetőségét egyaránt megtestesíti — elsősorban ezt a mozzanatot emeli ki. A művészi világkép tartalmi különbsége más-más módon kombinálja a formai elemeket, s igy a művészi hatás is különböző lesz. Hasonló jelenséget a metrika is ismer: ha ellentétes tartalmakat azonos metrum fejez ki (mint a négyes jambus Petőfi Véres napokról álmodomjában és József Attila Altatójában, vagy a tartam- és hangsúlyviszonyoktól sugallt négyes trocheus Petőfi Nemzeti Dalának strófanyitó soraiban és Kosztolányi „Este, este árnyak ingnak” kezdetű versében, A szegény kisgyermek panaszai ciklusban), vagy ha hasonló költői tartalmakat ellentétes metrum ringat (mint a négyes jambus József Attila Altatójában és a négyes trocheus Kosztolányi „Este, este ...” indítású noktürnjében), akkor ebben nem tartalom és forma meghasonlott viszonya fejeződik ki, hanem az az igazság, hogy minden jelentős műalkotásban egy meghatározott tartalomhoz társul egy neki megfelelő konkrét forma. A vers elvont auditív mintái, mint a rimképlet vagy a ritmusképlet, olyan elvont verszenei hatáslehetőségek, melyekből az adott tartalom a saját konkrét formáját kioldja. E törvényszerűség a lírában annál is inkább érvényesülhet, mivel a zenében is hatékony. Ezt tapasztalhatjuk például Bach A fúga művészete B—A—C —H hangsorának és Liszt B—A—C—H orgonafantáziájának viszonyában: az egyszerre szabályosan kötött és próteuszi módra képlékeny Bach-acrosticonból Liszt romantikus képzelete egyoldalú végletességgel a szabad továbbalakítás kötetlenségének mozzanatát emelte és fejlesztette ki. Ezek az összefüggések 140