Egri Péter: Kafka- és Proust-indítások Déry művészetében. Déry modernsége - Modern filológiai füzetek 9. (Budapest, 1970)
II. Franz Kafka és Déry Tibor
Willemet, K. egykori letartóztatóit megkorbácsolják. S eképpen „egyszerű” kocsmai kastélyunk az az Udvarháza is, melyben éjjel, a hivatalnokok homályos hálószobájában az ügyfelek kihallgatása folyik. De a hasonlóság fontos különbséget takar. Mert míg Kafka ábrázolásában a közönséges, mindennapi jelenségek szakadatlanul, éjjel-nappal, a mű egészében álomszerűén fantasztikusaknak, vízionáriusan megbízhatatlanoknak bizonyulnak, addig A befejezetlen mondatban a dolgok fantasztikusan groteszk, nyomasztóan álomszerű devalválódása félreérthetetlenül Parcen-Nagy Lőrinc két és negyed lapra sűrített álmában következik be. Irreális (álombéli) jelenségeknek elkülönítetten irreális (álombéli) helyzetben való bemutatása teljesen reális. Egész és rész e különbsége Déry Tibornak Franz Kafkától és Parcen-Nagy Lőrinciül való távolságát egyszerre méri ki. További döntő különbség Kafka ábrázolásmódja és Lőrinc álma között, hogy Kafka — egyes lényegre utaló mozzanatok hiteles ábrázolása ellenére — a nagy művészettel felmutatott jelenségekben végső soron nem egy konkrét, meghatározott emberi, társadalmi lényeg képét sűríti össze, hanem éppen e lényeg meghatározhatatlanságát, megfoghatatlanságát, hiányát vagy nemlétező voltát vetíti ki általános elvként. Déry viszont sugallatosan hátborzongató álomképeinek megformálása és motiválása során is ellenkezőképp jár el, s a József Attila-i elvet érvényesíti: ,,ím itt a szenvedés belül, / Ám ott kívül a magyarázat” (Eszmélet). Az álom egyik indoka gyermekkori trauma, s a belőle kinövő neurózis. Lőrinc az álom elbeszélése idején huszonkét éves. Álma hat vagy hét éves kora óta hetente visszatér. Első alkalommal azután álmodja, hogy anyja hálószobájában egy idegen férfit vett észre, aki kulcsra zárta maga mögött az ajtót. E lélektani motívum az elidegenedés gyermeki átélésével egészül ki. A hatéves Lőrinc elhatározta, hogy meg-26