Elekes Lajos: Hunyadi (Budapest, 1952)

Hunyadi János eredete és ifjúsága

Heves és Nógrád területén kapott négy helységet; utóbb ezekért cserélte el a temesmegyei Horogszeget (családját később innen nevezték „Horogszegiének). Megválván a katonaságtól, 1409— 1410. telén feleségül vette Sellyém Katát, egy férfiágomi kihalt bácsmegyei birtokos család sarját. Felesége kezével Bellye mellett nyolc falu birtoka szállt reá; ezen hosszas perbe keveredett az oldalági rokonokkal, s végül egyezség útján .a birtok felét tar­totta meg. Egyébként, mint a korabeli nemesek általában, kész volt a hatalmaskodásra: a hollósi, kunszőllősi jobbágyok földjét például erőszakkal próbálta horogszegi törzsbirtokához kanya­­rítani. Ozorai Pipo bizonyságlevele szerint 1424-ben Tapsoni Miklóssal kellett egyezkednie, ugyancsak halalmaskodási ügy következtében.48 Ügy látszik, ezidőtájt más délvidéki birtokosok, így a Himfyek s a Szeri Posafiak mintájára Lazarevics István szerb deszpota magyarországi birtokain vállalt familiáristiszti megbízatást: 1426. októberében István fejedelem szatmármegyei jogü gyintézőjeként említik.49 Szilágyi Lászlónak Bellyéni Katával kötött házasságából több gyermek származott. Egyik leánya, Zsófia, Vingárti Geréfo János felesége lett (így értendő Bonfini híre, mely szerint Hunyadi, házassága révén, a Gerébek nemzetségével került rokonságba). Fiatalabbik fia az ötvenes évek derekán Brankovics fegyveres támadása következtében vesztette életét. Idősebbik fia, Mihály, Hunyadi híve és fegyvertársa, Mátyásnak egyik oklevele szerint „gyermekikorától“, a Hunyadi-fiúknak 1456. őszén együttesen kiadott oklevele szerint pedig „ifjúságától, illő kísérettel“ a török harcok bősének oldalán katonáskodott.50 Vitéz ember volt, ké­sőbb félelmes hírre tett szert a törököknél, kik „Kara“ (szlávo­­ean „Csernij“, azaz „Fekete“ vezérként — török szóhasználatban: alvezérként — emlegették, megkülönböztetésül a „Fehér“, vagyis fővezérként ismert Hunyaditól. Egyéb képességei nem voltak arányban vitézségével s katonai tapasztalataival. Később, a Hu­nyadi halála után rászakadó nehéz feladatokkal alig tudott meg­birkózni. Mátyás idején, kormányzóként, több tanújelét adta po­litikai érzéke fogyatékosságának, ingatagságának és túlzott hatalomvágyának. Jellemző s egyben Hunyadi éleslátását, elfo­gulatlanságát és befolyásmentességét dicséri, hogy bár elismerte és gyümölcsöztette sógora katonai képességeit, politikai téren 48 Dl. 87.979. A családtörténeti adatokra általában v. ö. Fraknói i. ra. Budapesti Szemle. 1911. (145.) 49 Dl. 11.861., v. ö. Oszvald i. m. (1917.) 48. 1., 2. jz. 60 „A puerilia sua“ ill. „a iuventute sua cum decenti apparatu“. Db 15.114., 15.115., v. ö. Budapesti Szemle. 1911. (145.) 169—170. 1. 92

Next