Élesztős László - Rostás Sándor (szerk.): Magyar nagylexikon 1. A - Anc - Magyar nagylexikon 1. (Budapest, 1993)
A
529 állam F.M. Économie et intérét (1-2., 1947); Traité d’économie pure (1952); La Libérisation des relations économiques internationales (1972); L’impőt sur le capital et la réforme monétaire (1977); La théorie générale des surplus (1989). állam: meghatározott területen (—>államterület) élő emberek történetileg kialakult tartós és szervezett közössége; olyan viszonylagos önállósággal és ->szuverenitással rendelkező társadalmi szervezet, mely a közösség felett főhatalmat gyakorol. E kritériumok bármelyikének hiánya esetén ~ról nem lehet beszélni. Az ->államcél, valamint az ~i feladatok végrehajtásának, az ~i szervek működésének irányát kifejező ~i funkciók a történelem folyamán nagy változatosságot mutatnak; közöttük a gazdasági, a politikai-igazgatási, az ideológiai-kulturális, a környezet- és természetvédelmi, valamint a nemzetközi funkciók a legjelentősebbek. - Az -ok felépítésük szerint egységesek v. összetettek (—>államszerkezet). - Az - létrejöttét sokféleképpen magyarázták. A teokratikus elmélet szerint az ~ot Isten v. valamely természetfeletti erő hozta létre; az uralkodó e természetfeletti, isteni hatalom földi letéteményese, képviselője, aki ennek megfelelően cselekedeteiért csak Istennek tartozik felelősséggel. A patriarchális elmélet az —ot az ősi társadalmak családfői hatalmából eredezteti, míg a patrimoniális elmélet képviselői szerint az ~ a földtulajdonból, ill. az azzal való rendelkezés jogából vezethető le. Az keletkezésének egyik lehetséges formáját abszolutizálja a hódítási elmélet, amely egyik emberi közösségnek a másik által történő leigázását tekinti meghatározónak az - kialakulásánál. Eszerint a harcias, vándorló életet élő nomád törzseknek a letelepült békés törzsek felett aratott győzelme az - létalapja, s a kialakult —»államszervezet e győzelem eredményeit hivatott biztosítani, ill. tartósítani. Az organikus elmélet éppen ellenkezőleg a békés fejlődés, az evolúció szerepét emeli ki, amely minden élő organizmushoz hasonlóan a kezdetleges emberi együttélési formáktól is elvezet a bonyolultabb szervezetek, így az - kialakulásához. E fejlődésben a pszichológiai elmélet hívei a lelki tényezőknek, szubjektív v. egyenesen mágikus tulajdonságoknak tulajdonítanak döntő szerepet. A felvilágosodás korától kezdődően a polgárság —>természetjogi elméletének hatására a szerződés gondolata vált uralkodóvá az - keletkezésének magyarázatánál (szerződési elmélet). Eszerint az -ot egy olyan —>társadalmi szerződés hozta létre, amely az emberiséget ősi, természetes állapotából az ún. polgári társulás (fr. société civile; ang. civil society) korszakába vezette át. E társadalmi szerződés jellegét, célját és tartalmát illetően az egyes szerzők sokban eltérő felfogást képviselnek: az egyesülés v. ősszerződés (lat. pactum unionis) mellett egyes politikai gondolkodók műveiben alávetési (lat. pactum subiectionis), alkotmányozó (lat. pactum constitutionis) v. más szerződésekről is szó esik. Mindegyikük közös gondolata az, hogy a szerződésben az -ot létrehozó emberek lemondanak velük született, természetes jogaikról v. azok egy részéről, hogy ennek fejében védelmet, békét és biztonságot teremtsenek a maguk számára. Ez a lemondás végleges v. feltételekhez kötött lehet; ennek megfelelően különülnek el egymástól az egyes —>államformák. A szerződés felbonthatósága, ill. annak feltételei azonban nemcsak a felvilágosodás gondolkodóit foglalkoztatták. A szerződéselmélet mindmáig tartó hatását ui. éppen az a felismerés magyarázza, amely minden modern dem. társadalmi berendezkedés alapelve, s amely szerint minden emberi hatalom tartósságát a kölcsönös érdekek tiszteletben tartása biztosíthatja a legjobban, ezért az államhatalom gyakorlása bizonyos konszenzust feltételez a politikai élet résztvevői között. A marxista elmélet számára éppen ez az alaptétel elfogadhatatlan, klasszikusai az - létrejöttét és a társadalomban betöltött szerepét a társadalmi osztályok antagonisztikus érdekellentéteihez kapcsolják. - Az keletkezésének kérdésére adott eltérő válaszokból ered az - lényegére és társadalmi rendeltetésére vonatkozó felfogások különbözősége is. Nem véletlenül minősül tehát az - mibenléte minden —»államelmélet legfontosabb, egyben legvitatottabb kérdésének. Attól az alapvető különbségtől kezdve, amely az -ot isteni eredetű intézménynek, egy örök isteni világrend részének tekintő és feladatait ebből származtató teokratikus felfogás képviselőit, ill. a szekularizált -koncepció híveit egymástól szükségszerűen elválasztja, mind az egyházi, mind a világi tud. oldaláról kételyek, fenntartások, sőt elutasító vélemények is megfogalmazódtak magának az - létezésének elfogadásával kapcsolatban is. Az -nak az ember mint politikai lény (gör. zoon politikon) természetéből való levezetése Arisztotelész óta ismert a politikai gondolkodás történetében; vele szemben Szt. Ágostontól kezdve - az -nak mint emberi intézménynek az Isten országával (lat. civitas Dei) való szembeállítása formájában - a modern anarchista és szindikalista elméletekig v. a marxizmus államelhalási elméletéig ismételten megjelentek az -ot elutasító nézetek. A szekularizált államelméletek az - lényegét különböző oldalról közelítik meg, amennyiben abban erkölcsi, pszichológiai, földrajzi, történeti, szociológiai, jogi v. más sajátosságokat hangsúlyoznak. Ősi gyökerei vannak az - mint hatalmi központ értelmezésének, s ugyancsak ősi forrásokból táplálkozik az —»államhatalom korlátozásának gondolata is. E korlátokat a modern dem. társadalmak a jog szférájában keresik (—»jogállam), újabban a szociális gondolat térhódítása az - e téren jelentkező feladatait állította a figyelem előterébe (—»’jóléti állam). Jelentős különbségek mutatkoznak az - történetiségének, a fejlődésben érvényesülő objektív tendenciák v. törvényszerűségek szerepének, az - társadalmi bázisának, rendeltetésének v. ebből fakadó céljainak értelmezésében is. - Az -ok keletkezése napjainkban mindenképpen érinti az -ok közösségének kialakult status quóját, ez az -ok megszűnését is eredményezheti. Az -ok közössége