Élesztős László - Rostás Sándor (szerk.): Magyar nagylexikon 1. A - Anc - Magyar nagylexikon 1. (Budapest, 1993)
A
Altheim 676 sát a történeti és a szisztematikus teológia modern problémái iránti nyitottsággal kapcsolta össze. A -»kinyilatkoztatásról szóló nézeteivel elkülönült a dialektikus teológiától. Elutasította a történeti Jézusra vonatkozó agnoszticizmust és Bultmann “mítosztalanítási” nézeteit. F.M. Die letzten Dinge. Entwurf einer christlichen Eschatologie (1922); Luther (1929); Grundriss der Dogmatik (1-2., 1929-32); Paulus und Luther über den Menschen (1938); Die christliche Wahrheit. Lehrbuch der Dogmatik (1-2., 1947-48); Das sogenannte Kerygma und der Historische Jesus (19582); Die Theologie M. Luthers (1962). Altheim, Franz (*1898. okt. 6. Majna-Frankfurt, tl976. okt. 17. Münster): német ókortörténész, klasszika-filológus. 1936-tól hallei, 1950-tól berlini egy.-i tanár volt. Főként római és népvándorláskori történelemmel, ókori vallástörténettel foglalkozott. F.M. Römische Religionsgeschichte (1-3., 1931— 33); Italien und Rom (1-2., 1940-41); Goten und Finnen (1944); Weltgeschichte Asiens im griechischen Zeitalter (1-2., 1947-48); Der Niedergang der alten Welt (1—2., 1952); Römische Geschichte (1—3., 1956—58); Geschichte der Hunnen (társszerző, 1-4., 1960—62); Römische Religionsgeschichte (1-2., 1961-63); Die Araber in der Alten Welt (R. Stiehllel, 1-5., 1964-69); Geschichte Mittelasiens im Altertum (1970); Christentum am Roten Meer (R. Stiehllel, 1-2., 1971-73). Althiburosz: ókori város romjai Numidiában (ma Tunézia), a mai Abba Kuszír (Ebba Kszur) helyén, a Hadrianus építtette (Kr. u. 123) Karthágó és Theveste (Tabasszah) közti úton. Fénykora a Kr. u. 2-3. sz.-ra esett, 400-700 között kér. püspökség székh. volt. Althing cizlandi ‘gyűlés’>: az izlandi törvényhozó gyűlés, a legújabb korban a parlament elnevezése. A germán thingek megfelelője, amely 930-ban ült össze először. Az ~ népgyűlés volt, amelyen a szabadok vehettek részt. A korai időszakban törvényhozási és igazságszolgáltatási feladatokat is ellátott. Három évre választott személy irányította. A törvényhozás egy tanács (lögrétta) kezében volt, amely 36, majd 39 nemesből és 72, majd 96 birtokosból állt. Igazságszolgáltató szerepe hamar különvált, és ezt egy 36 tagú bíróság végezte az egész szigetre kiterjedő joghatósággal. A közösségi élet központja volt, 1000-ben az ~ határozott a kereszténység felvételéről. Jelentőségét elvesztette, miután 1262-ben a norvég király, majd 1380-ban a dán uralkodó szerezte meg Izlandot. 1662-ben törvényhozói szerepe megszűnt, majd 1800-ban feloszlatták. 1845-ben Reykjavíkban ült össze ismét, de csak 1918-ban kapta vissza törvényalkotó jogát. Ma két kamarája van, tagjait négy évre választják. Althusius, Johannes; ered. Althaus (*1557 Diedenshausen, ma Bad Berleburg, tl638. aug. 12. Emden): német állam- és jogtudós, kálvinista teoretikus. A modern föderalizmus szellemi atyja, a személyes szuverenitás szószólója. Svájci filozófiai és jogi tanulmányai után Nassauban a Herborn Egy. tanára, majd Emden németalföldi város polgármestere volt (1604). Tanulmányú; írt a római törvénykezésről s más jogi kérdésekről. Politikai tanulmányait a kálvinista doktrínákkal próbálta összeegyeztetni, s politikai elméletének fejlesztésére a héber Bibliát vette alapul. Bár a kálvinista pluralizmus szószólója volt, hangsúlyozta, hogy minden társadalmi csoportosulás aszerint ítélendő meg, hogy milyen mértékben képes teljes, boldog életet biztosítani tagjai számára. Elmélete szerint az állam két - egyesülési és uralmi - szerződés útján jön létre. Az állami (társadalmi) életet az emberek együttélésre való készségére, a “társadalomalkotásra” (consociatio) vezette vissza. Az oszthatatlan, át nem ruházható szuverenitás kizárólagos birtokosa a nép, az uralkodó csak az 6 megbízásából és akaratából gyakorolhatja hatalmát. Ha az uralkodó a nép törvényeit megszegi, a népet megilleti az ellenállás joga. F.M. Jurisprudentiae Romanae libri duo (1586, átd. Dicaeologicae libri tres, 1617); Politica methodice digesta atque exemplis sacris et profanis illustrata (bővített kiad. 1603, 1610, 1614). írod. H. U. Scupin-U. Scheuner: A. -Bibliographie (1973). Althusser [alty-1, Louis (*1918. okt. 16. Birmandreis, Algéria, 11990. okt. 22. Yvelines): francia marxista filozófus. A II. vh. után a párizsi École Normale Supérieure titkára és tanára. 1980-ban meggyilkolta feleségét, 1980-1988 között egy Párizs környéki pszichátriai klinikán kezelték. — Filozófiatörténeti, ismeretelméleti, politológiai kérdések tekintélyes szakértője. A marxizmus és a strukturalizmus összeegyeztetésére törekedett. A marxi életművet és a marxista ortodoxiát hegeliánus, humanisztikus kritikával bírálta, elsősorban a társadalom külső meghatározottságát (pl. az állam ideológiai intézményeinek hatását) és az ellentmondások fejlődésének elméletét. Elemezte a társadalmi szervezetek, ill. a polgári társadalom igazság-ideológiájának természetét. F.M. Pour Marx (1965); Lire le capital (1965); Marx - az elmélet forradalma (tan.-k, m. 1968); Lénine et la Philosophie (1968); Idéologie et appareils idéologiques d’Etat (1969); Eléments d’autocritique (1974); Olvassuk Marxot (tan.-k, m. 1977); L Avenir de longtemps (1992). Altichiero Г-ki-]; A. da Zevio (*1330 k. Zevio, fl385 k.): itáliai festő. Giotto és Orcagna nyomán a realista irányzat megteremtője. Hatása jelentős egész E-Itália festészetére. Padovában 1370-ig J. Avanzóval dolgozott együtt. Csak falképei ismertek: a padovai Sant’ Antonio-templom Kálváriája, Szt. Jakab-legendája', a San Giorgio-kápolnában Szt. György, Királyok imádása (1380 k.) stb. Altieri: régi római nemesi család. Legjelentősebb tagját, Emiliót X. Kelemen néven pápává választották. altiméter <lat.-gör.>, magasságmérő: a radar elvén működő mérőműszer, amellyel űreszközöknek az égitest felszínétől való távolságát határozhatják meg. A mesterséges holdakra fölszerelt ~ek