Élesztős László - Rostás Sándor (szerk.): Magyar nagylexikon 1. A - Anc - Magyar nagylexikon 1. (Budapest, 1993)

A

Allektó 578 ben V. vízzel átitatott talajban épült teknő- v. do­bozszerű üreges szerkezeteké (->hajózsilip, met­róalagút) -ífelúszás következtében szűnhet meg. —»Földművek rézsűi összefüggő sík, görbe v. össze­tett alakú -*csúszólap mentén mehetnek tönkre (—»csúszás, —*suvadás, —>rogyás). 2. Alaki amely az alakváltozásokkal járó elmozdulásokkal szem­beni érzéketlenséget jelenti. Alaki -vesztéskor a szerkezetre ható erő v. erőrendszer kismértékű növekedése a szerkezet alakváltozásának arány­talanul nagy növekedését okozza, és ez tovább növeli az igénybevételeket. Az -vesztés jelenségét nyomott rudak esetében kihajlásnak, hajlított ge­rendák esetében kifordulásnak, lemez- és héj­szerkezetek esetében horpadásnak nevezik. Az át­­pattanás az alaki -vesztés különleges esete, ami­kor valamely szerkezet véges elmozdulásokkal egy stabil egyensúlyi helyzetből egy másik stabil egyensúlyi helyzetbe megy át. - A helyzeti - el­vesztése mindig, az alaki - elvesztése csaknem mindig a szerkezet teherbírásának és/v. használ­hatóságának megszűnéséhez vezet. Az ~i vizsgá­latban az ~ot növelő erőket (hatásokat) hasonlít­ják össze az ~ot rontó erőkkel (hatásokkal) és há­nyadosukként számítják a biztonsági tényezőt, ill. különbségükként a biztonsági tartalékot. Mo­dernebb felfogás szerint -»valószínűség-elméleti alapon vizsgálják az ~ot és határozzák meg a mű tönkremeneteli valószínűségét. Allektó: -»Aléktó alléi, allelomorf <gör.>: valamely -»génnek -»mu­tációval kialakuló alternatív formája, többnyire azonos kromoszómahelyen (-»lokuszon). Egy gén -jai a —»DAIS-molekula ->nukleotidsorrendjéhen térnek el egymástól. Egy génnek rengeteg -ja le­het, bár hatásukban ezek gyakran két csoportba, működő és nem működő ~ba sorolhatók. Az utób­biak legtöbbször —»recesszió öröklődésűek. Az -ok száma a populáció nagyságától (is) függ. Egy ->haploid egyedben csupán egyféle, egy -»dip- Zoídban egy- v. kétféle - lehet. Az azonos ~t hor­dozó diploid —>homozigóta, a kétfélét hordozó —>heterozigóta. allélexpresszivitás: egy -mailéi hatása egy tulaj­donság kialakulására. Legkönnyebben az egy gén­nel öröklődő bélyegeknél figyelhető meg (pl. a bor­sónak G. Mendel által vizsgált tulajdonságai ­­mag- és termésalak, termet stb.). allélgyakoriság, géngyakoriság, génfrekvencia <gör.-lat.>: valamely -mailéi előfordulási gyakori­sága egy adott —»populációban. Értéke 0 (hiány­zik) és 1 (csak ez az alléi van) között változhat evolúciós tényezők hatására. Az - egy —ilokusz populációs jellemzésére szolgál (-»populációgene­tika, gamétagyakoriság, genotípus-gyakoriság, -»evolúció). Meghatározható diploid genotípus­gyakoriságok alapján: p = D+1/2H, ahol p az ~, D az alléit hordozó -»homozigóta, H a —>heterozi­­góta —»genotípusok gyakorisága, allélkölcsönhatás, génkölcsönhatás: az —>allétok egymáshoz viszonyított hatása. Az allétok lehetnek dominánsak, kodominánsák, szemidominánsak és recesszívck. Egy alléi domináns, ha géntermé­ke elfedi a másik alléi (a recesszív) termékét, de előfordulhat, hogy a recesszív alléi inaktív, a re­­cesszivitás mögött géntermékhiány húzódik meg (null alléi). Ha a ->heterozigótában mindkét alléi terméke kimutatható és új —»fenotípust eredmé­nyez (pl. az ->ABO-vércsoportrendszer), az alléto­kat kodominánsaknak nevezik. Ha a heterozigó­­tában a domináns alléi fenotípusosan gyengébben fejeződik ki, mint a ->homozigótában, az alléi szemidomináns. A recesszív alléi a fentiekből kö­vetkezően csak homozigóta v. ->hemizigóta álla­potban jelenik meg fenotípusosan. allelokemikáliák <gör.-lat.>: olyan vegyületek, amelyeket az élővilág egyes fajainak egyedei ter­melnek, és amelyekkel befolyásolják más fajok szervezeteinek növekedését, egészségét, viselke­dését, szaporodását és ezeken keresztül a populá­ciók biológiáját, sőt, az életközösségek szerkeze­tét és működését. Ezek a többnyire riasztó v. mérgező vegyületek bizonyos fokú védelmet, ill. védekezést jelentenek az elfogyasztás, zsákmá­nyolás (prédáció), esetleg az élősködés (parazitiz­mus) ellen. Ilyen, más fajok élettevékenységét ne­gatívan befolyásoló - a prokarióták és a gombák által termelt antibiotikumok, a bonyolultabb szerveződésű növények egyszerűbb szerveződé­­sűekre gyakorolt, többnyire negatív hatásait köz­vetítő fitoncidok, a növények állatokra is ható másodlagos anyagcseretermékei, mint pl. a nem fehéijeeredetű és nem közönséges aminosavak, alkaloidok, szaponinok, különböző fenolvegyüle­­tek, különféle szteroidok, szerotonin, oxalát (pl. a sóskában és a rebarbarában), esszenciális ola­jok, a pillangósok tripszingátló vegyületei, a ke­­resztesvirágúak pajzsmirigyellenes hatású anya­gai, a cián-glikozidok stb. Az állati ~ közé sorol­hatók pl. a békák, kígyók, skorpiók, pókok, mé­hek, darazsak ideg- és vérmérgei, a csalánozók csalánsejtjeinek toxinjai, a rovarok egyes fero­­monjai stb. Az ~ kialakulására mintegy “vála­szul” létrejöttek az ezeket az anyagokat hatásta­lanná v. ártalmatlanná tevő mechanizmusok, vé­dekezések (koevolúció; táplálékválogatás, xeno­­biotikumok átalakítása, méregtelenítés, immun­válasz stb.). allelomorf: -mailéi allelopátia <gör.>: a növények közötti kölcsönha­tás azon típusa, melynek során az egyik növény­faj (donor) valamilyen, a saját szervezete számá­ra felesleges, esetleg káros anyagcseretermékek­nek (pl. -*kolinok) a környezetbe juttatásával, annak közvetítésével többnyire gátlóan hat a má­sik növényfaj (recipiens) csírázására v. fejlődésé­re. Ilyen kolinok lehetnek gyökerek, levelek által kiválasztott (pl. dióból a juglon, fehér ürömből az abszintin) v. terméseikből kiválasztódó anyagok (eukaliptuszolaj, egyes magvak blasztokolinjai). A —>biogazdálkodásban gyakran alkalmaznak ilyen fajokból kivont vegyületeket növényvédelmi célból, s az ~t figyelembe veszik az okszerű vetés­forgó összeállításakor is. Az ~ régóta ismert for­mája a ->talajuntság. Számos gyomnövény szin­tén - révén okoz kárt. A belőlük származó gátló­

Next