Élő irodalom. Tanulmányok a felszabadulás utáni magyar irodalom köréből (Budapest, 1969)
I. Két évtized
hogy mennyi indítást kapott egész költészetünk Füst Milántól, hogy Kassák Lajos művészete — közvetve vagy közvetlenül — tovább él még a legfiatalabbaknál is. Másutt („A legújabb magyar irodalom világirodalmi kapcsolatai”, lásd az „Elvek és utak” c. tanulmánygyűjteményben) már volt alkalmam kifejteni, hogyan hatott a kortárs világirodalom a magyarra; itt csak jelezhetem, hogy az elmúlt húsz évben költészetünk magába olvasztotta a közelmúlt és a j elen nagy költőinek megannyi indítását, hogy a vizsgálat észreveheti Majakovszkij vagy Brecht, Nezval vagy Aragon, Eluard vagy a legfiatalabb szovjet költők egészséges hatását. Költészetünk hát nemcsak a magyar, hanem a külföldi líra hagyományait is folytatja; régi és új költők útját, francia és orosz költőkét, Garcia Lorcáét vagy a bolgár népballadákét. Szépítenénk a képet, ha azt állítanék, hogy az egész magyar költészet József Attila-i ihletésű; vannak olyan költőink, akik a magány, a menekülés, az irracionalizmus lírájára visszhangoznak, a darabokra tört vagy értelmetlenné torzult világ látványát idéző költészet felé térnek. Az új magyar líra azonban nemcsak hagyományőrző, hanem újrakezdő is; nemcsak a múlt folytatója és külföldi hatások átvevője, hanem új hagyományok megindítója is, és ott van benne a minőségileg új, a csak rá jellemző, az új korszakot jelentő gondolatokban, érzésekben és formában egyaránt. Ez az új, ez a minden eddigitől különböző nem azonnal jelentkezett; az 1949-ben kezdődő folyamat 1951—52-re kezd eredményeket hozni, s azóta egyre világosabb éppen emiek az újnak a jelentkezése; legerősebben pedig az utolsó öt-hat évben nyert kifejezést. Időrendben tekintve át új költészetünket, világosan észrevehetni az egymást követő hullámokat, alkotók, törekvések jelentkezését. 1945 körül idős költők megszólalásának és újramegszólalásának lehetünk tanúi Balázs Béla, Gábor Andor néhány verse szép emléke az emigráció hazaérkezésének. Ekkor tetőződik Szabó Lőrinc életműve, Illyés Gyula költészete ez idő tájt köszönti az új korszakot, és akkori lírája mindmáig egyike azoknak, amelyek a korszakot leginkább összefogják. Az átmenet nehézkínzó kérdéseit legjellegzetesebben Vas István lírájából olvashatni ki. A munkásköltők sajátos hangú lírájának maradandó változata Kis Ferenc ekkor megérő költészete. Az 1948 körüli évekről Benjámin László kommunista lírája mondja el a kor legmélyebb mondanivalóját. Az 1950-es években indul, 1953 után teljesedik ki Simon István, Juhász Ferenc, Nagy László, Csanádi Imre költészete. És 1957 után válik korszakot reprezentálóvá, összefogóvá Garai Gábor és Váci Mihály lírája. 31