Élő irodalom. Tanulmányok a felszabadulás utáni magyar irodalom köréből (Budapest, 1969)

I. Két évtized

fordítás és kiadás körülményeit illeti. Több figyelmet kell tehát fordítani rá, és nagyobb erőfeszítést kell tenni a nehézségek leküzdése érdekében. A magyar könyvkiadás nagy teret és kedvező feltételeket biztosít a köl­tészetnek. 1965-ben Magyarországon minden hatodik szépirodalmi kiad­vány verseskötet volt (708-ból 117). Ez kiemelkedő arány a világ könyv­kiadásában is. De azzal sem sokan büszkélkedhetnek, hogy egy esztendőben 54 új hazai verseskötet jelenik meg és ezek átlagos példányszáma 3730. Nem lehet tehát a hazai körülményekből kiindulni, amikor a magyar köl­tészet külföldi kiadásának lehetőségeit keressük, mert a költészet iránti érdeklődés általában kisebb, mint nálunk, sőt a nyugati országokban sokan a költészet alkonyáról beszélnek. Jelentősen csökken a verseskötetek szá­ma, a költők többnyire maguk adják ki köteteiket. Az egyik jelentős olasz kiadó vezetője nemrégiben elmondta, hogy kiadója csak Salvatore Quasi­­modónak, Eugenio Montalénak és Giuseppe Ungarettinek fizet verseikért. A többiek nem kapnak honoráriumot, maguk járulnak hozzá a költsé­gekhez. Teljesen nyilvánvaló, hogy a verseskötetek kiadása általában nem hoz hasznot, és ha a kiadók vállalkoznak egy-egy gyűjtemény publikálá­sára, főleg kulturális érdekből, a jó hírnév érdekében teszik. Az is érthető, hogy elsősorban a hazai költészetet támogatják, és csak a legritkábban vál­lalnak áldozatot a külföldi költők népszerűsítése érdekében. Éppen ezért a nyugati országokban kiadott versesköteteink többsége vagy a magyar kiadók támogatásával jelenik meg, vagy közös kiadásban a Corvina Könyvkiadóval. Gyakoribb, hogy folyóiratokban elszórtan publikálnak egy-egy költeményt. A költészet kiadása a szocialista országokban sem tar­tozik a legkönnyebb feladatok közé. De Petőfi, Arany, Ady és József Attila már a legtöbb baráti országban, különböző terjedelmű válogatá­sokban megjelent. És mai költészetünk sem antológiákban szerepel már csupán, hanem önálló kötetekben is kezdik kiadni jelentős költőink verseit (pl. Illyés Gyula, Simon István). A méreteket és a különbözőségeket néhány adattal jól lehet szemléltetni. 1954 és 1964 között a szocialista országokban Petőfi költeményei 25 kiadást értek el. (Egyedül a Szovjetunióban 16-ot.) Ezzel szemben nyugati nyelveken mindössze négy kiadást, abból is kettőt Magyarországon publikáltunk. József Attila versei 11 kiadásban jelentek meg a szocialista országokban, 5 kiadásban nyugaton (Franciaország, NSZK, Svájc, és kétszer Olaszországban). Ady Endrét hétszer adták ki a baráti államokban és kétszer nyugaton. Magyarországon népszerű és széles körben hozzáférhető a világ költé­szete. 1965-ben 47 külföldi verseskötet jelent meg 347 000 példányban. Ezt az eredményt nemcsak a közönség érdeklődése tette lehetővé, hanem 112

Next