Élő irodalom. Tanulmányok a felszabadulás utáni magyar irodalom köréből (Budapest, 1969)

III. Mai kérdések

egybeesett a szocializmus melletti szenvedélyes hitvallásuk megfogal­mazásával. Erről a fiatal nemzedékről a későbbiekben még beszélünk. Most csak annyit jegyzünk még meg róluk, hogy legtöbbjük a kísérletezés stádiumá­nál tart, keresi az utat, mondanivaló és művészi megformálás szempont­jából egyaránt. Sokuknál bizonyos epigonista vonások tapasztalhatók s a modernség félreértése, különösen a szürrealizmus epigon-hatása mutat­kozik. A kissé túlértékelt Tüztánc antológia, valamint az Előjáték és az Ébredés c. prózai antológiák s a lapokban megjelent műveik alapján azonban máris látható, hogy sok igen tehetséges ember van közöttük: munkájukat sok gonddal és értő, alapos kritikával kell támogatnunk. 5. Új vonás, új fontos eredmény az is, hogy ezekben az időkben, részben a kritika, részben a könyvkiadás segítségével, sikerült elkezdeni a magyar szocialista irodalom, a proletárirodalom hagyományainak, örökségének a felfedezését vagy — ha tetszik — az újra-felfedezését és méltó helyre állítását. Úgy hisszük, ma már nem is kell különösebben hangsúlyoznunk, milyen károkat okozott szocialista irodalmunk fejlődésében József Attila örökségének a dogmatikus kezelése, vagy az egykori munkásírók és az ún. „emigráns írók” szerepének a lebecsülése, egyáltalán a szocialista irodalom örökségének a méltatlan értékelése. Üdvözölnünk kell, ami azóta ennek kor­rigálására történt. Gondolunk pl. Révai József Attila-tanulmányára, Tolnai Gábornak Radnóti Miklós és a felszabadulás előtti szocialista irodalom egyes kérdései c. cikkére, vagy Pándi Pál e kérdésről írt cikkeire, — bár Pándi Pál koncepciójával egy s másban vitatkoznunk is kell, főleg olyan túlzásai miatt, hogy egyes progresszív, de nem szocialista írókat szocialistáknak tüntet fel. Ügy érezzük, ezek azok a legjellemzőbb új vonások irodalmi életünkben, amelyeket — ha csak vázlatosan is — ki kellett emelnünk a sok probléma szövevényéből. Mindehhez hozzá szeretnénk tenni, hogy ezeket részben az olvasóközönség véleményére alapozva vetettük így fel. Irodalmi hely­zetünk teljesebb képéhez az is hozzátartozik, hogy az olvasók érdeklődése az utóbbi időben erősen megnövekedett az új magyar irodalom iránt. Ezt bizonyítja többek között az idei Ünnepi Könyvhét sikere is. A könyv­hétre megjelent új magyar könyvek nagy részét megvásárolták s ami legalább ilyen fontos: a különböző író-olvasó találkozásokon élénk vitákra került sor irodalmunk egyes kérdéseiről. Ezek azt mutatták, hogy — ha az ellen­­forradalom után voltak is túlzások az írók felelősségének a megítélésében s volt is néha indokolatlan türelmetlenség, bizalmatlanság az írók iránt általában — ma az olvasók bizalommal fordulnak íróink felé. S egyben várakozással is: kérve és sürgetve az eddiginél jobb, színvonalasabb műveket. 269

Next