Élő irodalom. Tanulmányok a felszabadulás utáni magyar irodalom köréből (Budapest, 1969)
III. Mai kérdések
egybeesett a szocializmus melletti szenvedélyes hitvallásuk megfogalmazásával. Erről a fiatal nemzedékről a későbbiekben még beszélünk. Most csak annyit jegyzünk még meg róluk, hogy legtöbbjük a kísérletezés stádiumánál tart, keresi az utat, mondanivaló és művészi megformálás szempontjából egyaránt. Sokuknál bizonyos epigonista vonások tapasztalhatók s a modernség félreértése, különösen a szürrealizmus epigon-hatása mutatkozik. A kissé túlértékelt Tüztánc antológia, valamint az Előjáték és az Ébredés c. prózai antológiák s a lapokban megjelent műveik alapján azonban máris látható, hogy sok igen tehetséges ember van közöttük: munkájukat sok gonddal és értő, alapos kritikával kell támogatnunk. 5. Új vonás, új fontos eredmény az is, hogy ezekben az időkben, részben a kritika, részben a könyvkiadás segítségével, sikerült elkezdeni a magyar szocialista irodalom, a proletárirodalom hagyományainak, örökségének a felfedezését vagy — ha tetszik — az újra-felfedezését és méltó helyre állítását. Úgy hisszük, ma már nem is kell különösebben hangsúlyoznunk, milyen károkat okozott szocialista irodalmunk fejlődésében József Attila örökségének a dogmatikus kezelése, vagy az egykori munkásírók és az ún. „emigráns írók” szerepének a lebecsülése, egyáltalán a szocialista irodalom örökségének a méltatlan értékelése. Üdvözölnünk kell, ami azóta ennek korrigálására történt. Gondolunk pl. Révai József Attila-tanulmányára, Tolnai Gábornak Radnóti Miklós és a felszabadulás előtti szocialista irodalom egyes kérdései c. cikkére, vagy Pándi Pál e kérdésről írt cikkeire, — bár Pándi Pál koncepciójával egy s másban vitatkoznunk is kell, főleg olyan túlzásai miatt, hogy egyes progresszív, de nem szocialista írókat szocialistáknak tüntet fel. Ügy érezzük, ezek azok a legjellemzőbb új vonások irodalmi életünkben, amelyeket — ha csak vázlatosan is — ki kellett emelnünk a sok probléma szövevényéből. Mindehhez hozzá szeretnénk tenni, hogy ezeket részben az olvasóközönség véleményére alapozva vetettük így fel. Irodalmi helyzetünk teljesebb képéhez az is hozzátartozik, hogy az olvasók érdeklődése az utóbbi időben erősen megnövekedett az új magyar irodalom iránt. Ezt bizonyítja többek között az idei Ünnepi Könyvhét sikere is. A könyvhétre megjelent új magyar könyvek nagy részét megvásárolták s ami legalább ilyen fontos: a különböző író-olvasó találkozásokon élénk vitákra került sor irodalmunk egyes kérdéseiről. Ezek azt mutatták, hogy — ha az ellenforradalom után voltak is túlzások az írók felelősségének a megítélésében s volt is néha indokolatlan türelmetlenség, bizalmatlanság az írók iránt általában — ma az olvasók bizalommal fordulnak íróink felé. S egyben várakozással is: kérve és sürgetve az eddiginél jobb, színvonalasabb műveket. 269