Élő irodalom. Tanulmányok a felszabadulás utáni magyar irodalom köréből (Budapest, 1969)
III. Mai kérdések
Szembeötlő jelensége az utóbbi évek lírájának a többszólamú, különböző síkokat egymásra vetítő, igen tág szerkezetű nagyívű verskompozíciók megszaporodása. Ezek a versalakzatok sokféle motívumot, hangot, kifejező eszközt szólaltatnak meg; rendkívül gazdagon tükrözik az érzésvilág bonyolultságát, a hangoltság dinamikusságát, a gondolkodás drámaiságát, a kedély mozgását. Ahány vers, annyi egyszeri alakzat, — de közös bennük az összefoglaló igény, az újszerű és összetett effektusok keresése, a világbah,atolás és világátfogás képessége. Nem részleteket akarnak így-úgy megrögzíteni, valamiképp totalitásra törekszenek. Ez a teljesség óhajtás hozza létre az élménytárgyiasítás — eszközökben, esztétikai hatásban is szintézisre törő — sokszerű formáit. A kínálkozó jellegzetes példák közül csak néhányat említenénk illusztrációként: Benjámin: Vérző zászlók alatt, Nyílt szó, födetlen arc — Illyés: Mozgó világ, Az orsók ürügyén — Juhász: Történelem, József Attila sírja — Kassák: Emlékkoszorú — Nagy László: Mennyegző, Zöld Angyal — Zelk: Sirály — Vas: Ulysses kimaradt kalandja, Rapszódia József Attiláról — Somlyó: Piero della Francesca — Váci: Szimfónia, Miránk hasonlíts, kommunizmus — Garai: Tiszta szigorúság, Kedd. Újszerű vonás a prózavers, a ritmikus próza felé hajló szabadvers, az csszévers különböző változatainak jelenléte mai líránkban, mindenekelőtt Illyés (Dőlt vitorla), Vas István (Földalatti nap ), Juhász (Harc a fehér báránynyal )i Somlyó (Mesék a mese ellen) más-más egyéni jellegzetességeket mutató kísérleteiben. Hasonlóképp a megújhodás és gazdagodás egyik tünet? a költői világkép modernségére való határozott törekvés, az a szándék, hogy a vers a maga módján tükrözze az utóbbi évtizedek gondolkodási, szemléleti forradalmát, például a természettudományok betörését a mindennapi tudatba; kifejezze a mai ember valóságszemléletét. A költemény magába akarja olvasztani a demitizálásra törekvő tudományok eredményeit, szemléleti mozzanatait, a világegészet, az univerzumot szemléletileg és gyakorlatban is meghódító ember megtágult világát. Mindez a szókincsben, a képek anyagában, az asszociációkban, az élmény és tematika, a tárgyi és intellektuális szemhatár merész kibővítésében egyaránt tetten érhető, és Benjámintól, Juhásztól kezdve Maróti Lajos, Somlyó, Vas István újabb versein át Illyés vagy Nagy László költészetéig rengeteg példával bizonyítható. Bizonyítható az is, miként ezt Kiss Ferenc Alkotás vagy öncsonkítás? c. tanulmányában12 el is végezte, hogy az élmény és szemlélet összetettsége, a sokrétegű és nagyméretű struktúrák kiképzése egyben verstani értelemben is számos ritmikai újdonságot, verselési változást eredményezett — mindenekelőtt talán Juhász és Nagy László, valamint a Tűztánc 349