Endrődi Sebő: Eszelények. Attelabidae - Magyarország állatvilága - Fauna Hungariae 38. (Budapest, 1958)
2. család : ATTELABIDAE — ESZELÉNYEK Irta DR. ENDRŐDI SEBŐ Az eszelények az ormányosbogarak hadához tartoznak, vagyis fejük többékevésbé hosszú ormánnyá alakult, és szájszerveik ennek végén helyezkednek el. Az Attelabidae családhoz tartozó fajok ormánya rendszerint hosszabb a fejnél (csak a Nemonyx lepturoides Fabr. hímjének ormánya alig hosszabb), lapított vagy hengeres. Csápjaik az ormány oldalán helyezkednek el, ormányának csápárka — ha ilyen van — egyenesen a szem felé irányul. A csáp első íze nem nyúlt meg erősen, nem hosszabb a harmadik íznél, és a csápok nem térdesen megtörtek, mint a Curculionidae család fajainál (vö. 2. ábra : H—I). Fajainak zöme rövid, széles testalkatú, nagyságuk ormány nélkül mérve nem haladja meg a 10 mm-t. Kivételesen akad közöttük hosszú, megnyúlt testalkatú faj is (Nemonyx lepturoides Fabr.). Színük igen változatos, a sok többé-kevésbé élénk fémfényű faj mellett különösen a piros és ritkábban a fekete szín fordul elő. Fajai növényevők, mind lárva-, mind imágó-állapotukban kizárólag növényi anyagokkal táplálkoznak. Az eszelények apró, sárgás petéik számára különféle növényi részeken lyukakat rágnak, a kikelő lárvák egész lárvaállapotuk folyamán ezekkel a növényi részekkel táplálkoznak. A lárvák az ormányosbogarakéval egyezően lábatlanok, félhold alakúak, csupán fejtokjuk erősen kitines. A hazai fajok lárvaállapota általában mintegy három hónapig tart. A bábozódásra érett lárva a földbe húzódik, ahol sima falú bábkamrájában bábbá alakul. A báb állapot a megfigyelések szerint rövid ideig tart (3—4 hét), a fajok kisebb része bábállapotban telel át. Néhány faj imágóinak egy része már a meleg őszi napokon is előjön ; ezek a példányok a hideg idő beállta előtt visszahúzódnak a földbe, esetleg fák kéregrepedéseibe stb. A mi faunaterületünkön az eszelények fejlődése legfeljebb egy évig tart, a Kárpátoktól északra fekvő területeken az irodalmi adatok szerint előfordul kétéves fejlődés is. A korán megjelenő fajok első táplálékképpen a rügyeket támadják meg, ami által érzékeny kárt okozhatnak. Később az üde leveleket hámozgatják, ilyenkor már csak jelentéktelen lombveszteséggel kell számolnunk, amit a növény könnyen kihever. Komolyabb károkat okozhatnak egyes eszelényfajok a virágok szaporítószerveinek kirágásával. Az eszelények a tulajdonképpeni kárt nem is táplálkozásuk során, hanem ivadékgondozásuk által okozzák. Lényege abban áll, hogy a nőstény különféle növényi részeken lyukakat rág, és ezekbe helyezi petéit. A megrágott növényi részek elfonnyadnak, és a lárváknak szolgálnak táplálékul. A különféle fajok más és más módon biztosítják az ivadékaik táplálására szükséges növényi anyagot. Az ivadékgondozás módja szerint az ide tartozó fajokat a következő csoportokba oszthatjuk : I. Hajtásrontók. A nőstény a növény különféle szár- és ágrészein rág lyukat petéi számára; a szárat a lyuk fölött sok esetben elrágja, úgyhogy az megtörik, elfonynyad, esetleg le is esik. Az ide tartozó fajokat a felhasznált növényi rész mineműsége szerint a következőképpen osztályozhatjuk. 1. Hajtástörők. A fiatal hajtásokat és ágvégeket rongálják (1. ábra: A). Ide tartozik a Pselaphorhynchites nanus Payk., P. tomentosus Gyix., Coenorrhinus aeneovirensMarsh, (részben), C.germanicus Hehbst (részben) és Rhynchites coeruleus Deg. 1 X. 2.