Erdei Ferenc: A magyar társadalomról - Erdei Ferenc összegyűjtött művei (Budapest, 1980)
II. Társadalomfejlődés–Értelmiség
Konkrétabb fogalmazásban: „a szocializmusban adott társadalmi viszonyok egyéni vadászterületként való felfogása olyan pozícióként, hogy minél kevesebbet dolgozni és minél többet keresni”. De itt vigyázzunk: a szorgalmas háztáji paraszt nem, de a hajhászó értelmiségi igen Itt egyértelmű - elmarasztalás? Nem. Mint életcél és világszemlélet igen, de összes szelídebb változataival együttélés. Kiformálni: mi az ami ellen, s mi az amiben az emberi-társadalmi fejlődés elemei: tudomány művészet közvélemény Kísérletek „Kucsera”, „Habetlerizmus” negatív formában és pozitív formában (Habetler maga pozitív) b) A polgár — ez is van, bár nem komplett formájában „ a kizsákmányoló lelkűiét”: vagyont, hatalmat szerezni és élősködni. Ennek is vannak képviselői hagyományos és új: gründoló maszek. És ennek saját ellenképe: a huligánság, eszközökben nem válogatni. 4. Mindez az értelmiségi rétegek tükrében Az értelmiség soha nem önálló társadalmi réteg, urak és polgárok mellett és vonzásukban, de állandó emberi-társadalmi tartalma mindig van: az általános emberi, az általános kultúra stb. Ez hogyan: a program: a munkásosztály, a parasztság, a nép értelmisége. Ennek vannak is képviselői történelmüeg tisztán: Illyés: paraszt József Attila: munkás vagy Dési Huber: munkás Tornyai: paraszt. De ma és a fejlődés távlatában? Ez nagyon bonyolult és nehéz. Én néhány alternatívát merek felállítani: a) Kelet és nyugat, szocializmus és kapitalizmus egymásmellettiségének és ellentéteinek a megértése, vagy egyszerű és felületes igen vagy nem. Sartre - Ingraw (...) b) Nyugati polgárság utánérzése vagy hazai társadalmak adott valóságának önálló átélése és kifejezése? Ady-Bartók, epigonok. c) A modern világ, technika és társadalmi viszonyok megemésztése és emberi asszimüálása vagy mítoszok és új barbárság ebből? fasizmus és anarchizmus, szektásság. H. Habe: Texas: a barbárság (. ..) d) A munka emberi szabadságának a kivívása vagy a lázadások és menekülések e) Az emberi kultúra erőfeszítéseinek a magasabb szintre emelése vagy feladása és kitörés ebből. És ezek általában (...): igazi tudós és művész számára is, az „egyszerű ember” számára is. (382)