Erdei Ferenc: Településpolitika, közigazgatás, urbanizáció. összegyűjtött írások és beszédek - Erdei Ferenc összegyűjtött művei (Budapest, 1977)
I. Településtudomány, településpolitika
újságolvasók, különbözó politikai csoportok, mert mindenki számára mond valamit. Mindenképpen politikai kihatású írások, akár akarja a szerző, akár nem. Penészlek bombaként robbant, pedig lehetett a legjámborabb írói szándékkal íródva. Mocsár Gábor ír az olajról, ipartörténeti érdekesség, mégis egész nemzeti fejlődésünk számára jelent valamit. — A különbözőségek a politikai töltésben keresendők. Annak idején ellenzékien, támadóan kerestük a rikítást, az ellentmondást a társadalomban, hogy a rendszer képébe vágjunk, tarthatatlan ez a helyzet, meg kell változtatni. Ma nem lehet ilyen, hiszen a rendszer hívei vagyunk, magunkénak valljuk, érezzük, szeretjük ezt a társadalmat. De vannak visszásságok, vagy meg nem oldott kérdések, esetleg rosszul megoldott kérdések a sok jó mellett. És ez az alapállás bonyolultabb, több, maximális intellektuális fegyelmet követel. Ma a szociológus, a falukutató több összefüggést gondol végig, ha anyagot gyűjt, publikál. Végül a politikai kihatásában is van eltérés. Régen hivatalos ellentmondás, egyértelmű elutasítás volt a válasz, ma pedig mellette állnak, még akkor is, ha vitatkoznak vele. Ezeket a körülményeket — objektivitásuk mellett — szubjektiven értékelem, magamra és munkámra magától értetődően kötelezőnek tartom. — A vitáról csak annyit, nem volt a dolog felállva. Provokatívan túléleztem az alapállást, de nem bontakozott ki élesen az ellentétes oldal, a négy mezőből álló képre: a Duna—Tisza köze, a Viharsarok, Bánát, Bácska, aminek közepébe helyeztem Szegedet. Akkor Bárdos Pál író egy kicsit támadott, Móra, Tömörkény, Juhásszal szembeállította József Attilát, Radnótit és Balázs Bélát. Ehhez kapcsolódott Vinkler László festőművész a „szputnyikváros” elgondolással. Valahogy nem ezen vitatkoztak, nem alakult ki ez az ellentétpár. A másik: Mocsár Gábor felvetette könyvében, hogy Szegedet mi jellemzi, megalkuvó, lapító, kispolgári csorda-e ez, vagy egy haladó, iparkodó szellemi erő? Itt is kifejlődhetett volna egy ellentétpár. Mindezek ellenére igen hasznosnak ítélem meg a vitát, különösen Papp Gyula filozopter, tanárféle, böicselkedó várospolitikai felvázolása tetszett és ragadott meg legjobban. Mindenesetre előjátéknak is felfoghatom, mégpedig hogy Szegeden is legfőbb ideje, a kor és a szocializmus fejlődésének koordinációi között feltegyék a kérdést, mit is akarunk, merre is tartunk, de ezt az egész szegedi társadalmi bázisra értem, nem pedig szűkebb brancsbeli vitatkozásra. Ébresztőnek, serkentőnek fogom fel ezt a vitát, hiszen olyan szellemi erő — ipari munkásság, szövetkezeti értelmiség, az egyetem műhelyei, íróemberek, műszaki élet —, egyszóval olyan szellemi tőke halmozódik fel, bontakozik ki egyre inkább, ami meghatározza Szeged szellemi karakterét, s amit Papp Gyula vitatkozásából sejtek leginkább. — Város és vidéke címmel könyvet írsz Szeged, Makó, Hódmezővásárhely, Szentes, Csongrád történetéről, fejlődéséről. Jól ismered e tájat, több ideig gyűjtötted az anyagot, jártál a szegedi tanyavilágban, a szegedi járásban is. Mi a benyomásod, véleményed róla? — A szegedi járásban különös élességgel észlelhető a régi és az új világ ütközése. Nem ment végbe egy általános szocialista átszervezés (százszázalékos átszervezés), ugyanakkor az iparosodás hatalmas léptekkel tör előre. Néhány helyszínen érzékeltetve, Zákányszék, Domaszék, Bordány esetében például a népesség többnyire a mezőgazdaságban dolgozik, de tanyákon él, mint ezelőtt 80—100 évvel, erősek a családi hagyományok, kötöttségek, ugyanakkor új technikát fogadott magába, új községeket hozott létre, mégis uralkodó a hagyományos életmód, s még kitapintható a paraszti rétegeződés is. Domaszéken az ezer tanya közül 300 családnak megy igen-igen jól, de 700 család nehezen él, várja, hogy a szakszövetkezetek minél több kollektív segítséget adjanak a gazdálkodáshoz. Vagyis a mindennapi munkásságukban követhető az egyéni gazdálkodás és a szocialista gazdálkodás közötti front. — Ellenpólus Tápé. Hagyományos, folklórjában gazdag Tisza-parti falu, ahová az új is betört, s hódít. A határt feldúlták az olajosok. Betonutak, több száz olajkút bontja meg a képet. A Tiszatáj Termelőszövetkezet modem központi szarvasmarhatelepet épített, most pedig sertéstenyésztő telepet épít, de úgy, hogy talán az országban nem lesz olyan egy sem. Virágzik a község, a modern műszaki forradalom, az iparosodás naponta változtatja a falut, de mindezt nem egyéni, családi vállalkozásban, hanem a szövetkezetekben. A termelőszövetkezetekben, a háziipari szövetkezetben, az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetben. Egy duzzadó, életerős falu benyomását kelti bennem Tápé, ahol az új élet jelenségei elementáris erővel hatnak, másfelé, a homokon, a tanyák között még szinte egyenlő erők küzdelme folyik. — Mi az, ami feltétlenül belekívánkozik „Homokországból” a könyvedbe? — Itt a tanyák között végigtekinthetjük az egész településtörténetet. A tanyák kialakulásától egészen napjainkig, s úgy látom, hogy ezek a tanyák az országban minden más tanyákkal szemben a legtovább lesznek életképesek. Sűrű település, intenzív kultúra, villamosítás, különféle közszolgáltatások, iskolák stb. megtalálhatók. Eze-12 Erdei Ferenc (177) 819