Erdészeti termőhelyfeltárás és térképezés (Budapest, 1966)
I. rész: Általános rész
részére (juharok, magaskőris elegyítésével), agyagbemosódásos barna erdőtalajon gyertyános kocsánytalantölgyesek és akácosok részére alkalmas. A természetes felújítást számottevően nem befolyásolja. Ranunculus lateri/lorus DC. (sziki boglárka). Nedves vízgazdálkodásra jellemző. Szikes talajokon gyakori. Termőhelye kocsányostölgy részére alkalmas, de ha a Puccinellia distansszaX együtt fordul elő, a fásítás nem vezet sikerre. Rubus caesius L. (szeder). A félnedves, nedves vízgazdálkodási fokra jellemző. Öntéseken és hordalékon, valamint a mélyebb barna erdőtalajok mindegyikén, réti talajon egyaránt tömeges. Termőhelye erdeifenyő, gyertyán és kocsányostölgy, ártereken középmély fekvésben a nemesnyárak részére a legalkalmasabb. Tömeges megjelenése esetén a természetes felújítás nem vezet sikerre, ezért nem érdemes próbálkozni vele. Rumex acetosella L. (juhsóska). A száraz vízgazdálkodásra jellemző. Kimondottan savanyúságkedvelő növény, ezért leggyakrabban a savanyú homokkőből, gneiszből, csillámpalából alakult sekély, savanyú barna erdőtalajokon találjuk. Termőhelye kocsánytalantölgy és erdeifenyő részére alkalmas. Salix rosmarini folia L. (serevély fűz). Félnedves vízgazdálkodásra jellemző. Mindig időszakos talajvízhatást jelez. Ennek megfelelően réti talajon vagy letemetett többszintű humuszos talajrétegen található, rendszerint a homokbuckák közötti mélyebb teknőkben, völgyekben. Megjelenése, különösen ha Ononis spinosaval, Pimpinella saxifragávaX társul, mindig az erdeifenyő és fehérnyár részére alkalmas termőhelyeket jelzi. Telepítés előtt legcélszerűbb a teljes talajelőkészítés. Schoenus nigricans L. (csáté). Vizes vízgazdálkodásra jellemző. Előfordulási helyén a talajvíz olyan magas, hogy vízrendezés nélkül nem gondolhatunk fásításra. Secale silvestre Host, (vadrozs). Szélsőséges és igen száraz vízgazdálkodásra jellemző. Meszes homokbuckák gyengén humuszos homokváztalaján tömeges. A nyár elejére azonban már csak elszáradt példányai találhatók. Feketefenyő számára alkalmas termőhelyet jelez. A Dianthus serotinushoz hasonlóan csak a feltalaj állapotát jelzi, ezért talajvizsgálattal kell tisztáznunk, hogy előfordulási helyén nincs-e letemetett humuszréteg. Ha ilyen van, erdeifenyőt is telepíthetünk. Serratula tinctoria L. (festőzsoltina). Kettős vízgazdálkodási optimumú növény. Részben száraz, részben vizes vízgazdálkodásra jellemző, de néha a váltakozó vízgazdálkodásra is utalhat. Ennek megfelelően főként a Ramann-féle barna erdőtalajokon, sekélyebb agyagbemosódásos barna erdőtalajon fordul elő, de gyakori a láprétek állandó tocsogó vizet mutató tőzegjén, valamint a pszeudoglejes barna erdőtalajokon. Első esetben rendszerint a Poa nemoralisszaX, Festuca heterophyllával együtt fordul elő, második esetben a Carex davallianával, Molinia coeruleáva], míg a váltakozó vízgazdálkodás esetén a Molinia litoralissza1, Deschampsia caespitosával. Száraz vízgazdálkodású termőhelyen főként kocsánytalantölgy, cser és erdeifenyő telepíthető, vizes vízgazdálkodás esetén csak vízrendezés után fásítható, míg a váltakozó vízgazdálkodású termőhelyen erdeifenyő, kocsányostölgy jöhet számításba. 178