Erdészeti termőhelyfeltárás és térképezés (Budapest, 1966)

I. rész: Általános rész

A TALAJ HIGROSZKÓPOSSÁGA (hy %) A talaj ásványi és szerves kolloidjai felületükön elektromos erővel vízmolekulákat kötnek meg. A vízmolekulákat még a levegőből is képesek magukhoz vonzani. A levegőből megkötött nedvességet nevezzük higroszkópos víznek. Mennyisége arányos a kolloidok mennyiségével, de némileg a kolloidok felületén megkötött kationok minősége is befolyásolja. A különböző páratartalmú levegőből lekötött víz mennyisége eltérő, ezért ha a higroszkópos nedvességet a talajkolloidok mennyi­ségének, illetve ezen keresztül a vízgazdálkodásának jellemzésére kívánjuk felhasz­nálni, azonos páratartalmú levegőből megkötött nedvességet kell összehasonlíta­nunk. Az erdészeti gyakorlatban a KuRON-féle hy%-ot határozzuk meg. Ennél 50%-os kénsav felett 35,2% relatív páratartalmú légtérből megkötött vízmennyi­ségekkel jellemezzük a talajt. Ez a szám a vízgazdálkodás egyik legjobb jellemzője, mert a legdurvább homoktól a nehéz agyagig minden fizikai talajféleségre jól érté­kelhető számot ad, és benne a különböző agyagásványok és a megkötött kationok vízgazdálkodást befolyásoló hatása is tükröződik. A higroszkópos nedvesség változása jól mutatja a talajban lejátszódó kolloidvándorlást, a rétegek genetikai kapcsolatát. Az erdészeti gyakorlatban, különösen a homokon, a vízgazdál­kodás jellemzésére kiválóan alkalmas, sőt belőle a tápanyag-megkötőképességre is következtethetünk. A homoktalajoknál pl. szoros összefüggést mutat a fa­fajmegválasztás és a fák növekedése a hy%-kal, illetve ennek rétegenkénti értéke­lésével. A hy% értékelésére ma már jelentős magyar erdészeti irodalom áll rendelke­zésre. Általában a 0,20% alatti hy-u talaj víztartóképessége annyira elenyésző, hogy ha a fa csak erre van utalva, akkor nemcsak megtelepítése, hanem megma­radása is teljesen bizonytalan. Pl. a legkisebb igényű feketefenyő vízigényét sem tudja kielégíteni az ilyen kis higroszkóposságú talaj. A másik véglet a 6 —8%-náI nagyobb hy-u talajoknál jelentkezik, ezek víz- és levegőgazdálkodása már annyira kedvezőtlen, hogy jó növekedést rajtuk még a kocsányostölgytől sem várhatunk. A nagy szervesanyag tartalmú rendzinák, kotus, tőzeges talajok hy %-a megha­ladja a 6 — 8 %-ot, ennek ellenére, — ha a hidrológiai viszonyok és a termőréteg megfelelő — zárt állomány létesíthető rajtuk a megfelelő fafajból. (Pl. a rendzinán csertölgyből, kotus láptalajon nemesnyárból.) A TALAJ ARANY-FÉLE KÖTÖTTSÉGI SZÁMA (KA) Az átlagos szemcseösszetételű talajok kolloidtartalmának jellemzésére kiválóan használható, egyszerűen meghatározható számérték. Tulajdonképpen nem kötött­séget jelent, hanem vízfelvevő képességet. Éppen ezért a vízgazdálkodás jellemzé­sére kiváló. Mivel a szám meghatározásánál a kötöttség végpontjának megálla­pítása szubjektív, eléggé határozatlan, nem olyan pontos mint a hy %, de gyakor­latias. A homokok és a nagyon kötött talajok vízgazdálkodásának értékelésére kevéssé megfelelő, éppúgy a nagy szervesanyag tartalmú és nagy iszap tartalmú talajoknál is bizonytalan a ráépülő értékelés. A gyakorlatban az Arany-féle 54

Next