Erdey-Grúz Tibor (szerk.): Természettudományi lexikon 6. köt. Sz-Z - Természettudományi lexikon 6. (Budapest, 1968)
V
Vízgazdálkodási 779 vízgyűjtőterület-Vgyökér felvevő felülete kb. százszor akkora, mint a párologtató felület; a vízvesztést elég jól szabályozzák a —sztárnak. Gazdasági növényeink jórésze ebbe a típusba tartozik. — A száraz vidékeken és sivatagokban élő xerofitonok ^a nagyon bonyolult, általában a gyökér terjedelme uralkodó a kicsiny párologtató felülethez képest. A vízvesztést néha különleges berendezések szabályozzák (süllyesztett sztóma, vastag kutikula, szőrtakaró, viasz stb.). A különösen akkor feltűnő, amikor időlegesen megszűnik a vízutánpótlás. Ekkor nagy szerephez jut a vízmegtartó-képesség. A szárazsághoz való —edzés fokozhatja ezt a képességet. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, VITUKI: a magyar vízi kutatásokat végző tudományos intézet. Kereteiben működik a hazánkban 1886-ban alapított — Vízrajzi Szolgálat. vízgázelem: —tüzelőszer-elem. vízgázkonverzió: a —<• vízgáz szén-monoxid-tartalmának átalakítása vízgőzzel: СО -f- H20 —>-----У C02 + H2. Az átalakítás (konvertálás) katalizátor jelenlétében történik. A ~ célja a gázelegy hidrogéntartalmának növelése, amiáltal némely szintézis (pl. az ammóniagyártás) céljára alkalmasabbá válik. vízgázreakció: A heterogén ~ akkor következik be, ha izzó szénen vízgőzt fúvatunk át: C + H2O^Í:CO + H2. A keletkezett gázelegy a vízgáz (szintézisgáz), amelyből egyrészt formaldehiden (HCHO) és metilalkoholon (CH,,OH) át számos értékes szerves anyag, hidrogénje révén ammónia szintetizálható, másrészt mint nagy fűtőértékű tüzelőanyag használható fel. — A homogén СО -)- H20^7ÍC02 + H„, amely hőmérséklettől függő egyensúlyáig csak magas hőmérsékleten megy végbe. vízgőzdesztilláció: vízben oldhatatlan folyadékok —desztilláláss. vízgőzzel, vagy a vízzel összerázott folyadék forralása és a gőz cseppfolyósítása. Nem elegyedő folyadékok mechanikai keveréke (pl. vízzel összerázott olaj) melegítve akkor kezd forrni, ha a két folyadék -•■gőznyomásának az összege egyenlő a külső nyomással. Forráskor ui. a folyadékban keletkező buborékokba mindkét folyadék belepárolog, s a buborékokban levő gőzben a keverék komponensei gőznyomásuk (plt ill. p.,) arányában vannak jelen. A gőznyomások aránya megfelel az azonos térfogatban levő mólok száma (щ, я,) arányának: Pi : Vz — ni ■ ni- A mólszámokból viszont a komponensek mólsúlyának (Jlfj, M2) ismeretében kiszámítható az egyes komponensek grammjainak (gl3 дг) az aránya a gőzben, mert n = . A forrásban M levő keverék gőzében és egyben a gőz kondenzációja útján keletkezett folyadékban (vagyis a desztillátumban) a két komponens súlyaránya: gl PlMt 9z í>2 M2 ' Pl. nitro-benzol és víz keverékének a forráspontja 99 C°, e hőmérsékleten a nitro-benzol (M1 = 123, pl = 2 Hg mm) és víz = = 18, px = 74 Hg mm) keverékének gőzében g}lg2 = 0,18, vagyis a 99 C°-on átdesztilláló anyag kb. 16%-a nitro-benzol, noha ennek gőznyomása csak 2 mm. Tiszta állapotban tehát csak sokkal magasabb hőmérsékleten volna átdesztillálható. Minden esetben hasonlé a helyzet, ha víz és nagy mólsúlyú, de kis gőznyomású folyadék keverékét desztilláljuk. A ^ fontos eljárás magas forráspontú, de magas hőmérsékleten bomlékony anyagok viszonylag alacsony hőmérsékleten való desztillációjára más anyagoktól való elválasztás, ill. tisztítás céljából. Ilyen körülmények között a körülményesebb és költségesebb vákuumdesztillációt helyettesíti. vízgyűjtő-karakterisztika: a vízgyűjtőterület jelleggörbéje, amely megmutatja, hogy valamely eső V. olvadás kezdetétől számított bármely időpontra vonatkozólag a vízgyűjtőterület mekkora részéről érkezett le az összegyülekezett víz a vizsgált vízfolyás-keresztmetszethez ( —►csapadék összegyülekezése, vízgyűjtőterület ). vízgyűjtőterület, vízgyűjtőtér: a vízfolyáshoz, ill. annak valamely szelvényéhez tartozó felszíni és felszín alatti víztartó tér, amelyből az összegyülekező és lefolyó vizek a vízfolyást táplálják, a megjelölt szelvényen (PP0) átfolynak. Vízgyűjtőterület rétegvonalas térképe A ^et részben a legmagasabb pontokat összekötő vízválasztó vonal, részben a vizsgálati szelvényen át (P és P0 pontokban) a legnagyobb esések irányába húzott vonal határolja (1. az ábrát). A ~et a geológiai és geomorfológiai adottságok szabják meg. Van síkvidéki, dombi és hegyvidéki A ^ek hidrológiai körülményeit az általános időjárási viszonyok, a földtani, földrajzi, geomorfológiai, talajtani fedettségi sajátságok szabályozzák. A^ek egységes hidrológiai vizsgálata alapja a vízgazdálkodási, természetátalakítási munkáknak, a -*-vízháztartási mérleg készítésének (—*~vízrend-