Erdey-Grúz Tibor (szerk.): Természettudományi lexikon 6. köt. Sz-Z - Természettudományi lexikon 6. (Budapest, 1968)
V
víztípusok Vízrajzi Szolgálat Vízrajzi Szolgálat: a vízjárás elemekre (vízállás, vízhozam stb.) vonatkozó adatokat gyűjtő, rendszerező, feldolgozó és közreadó intézmény (— Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet). vízrekeszto kőzet: —víz elhelyezkedése a kőzetekben és a földkéregben. vízrendszer, vízhálózat: nagyobb folyóvíz, a közvetve v. közvetlenül beléje folyó felszíni vízfolyásokkal együtt (pl. a Dana v. a Körös rv^e). Az a terület, amelyre egy folyó vízrendszere kiterjed, a —vízgyűjtőterület. vízsebesség: a folyadéktér adott keresztmetszetében a folyadék időegység alatt megtett útja. A ^ térben és időben változik. Szabad felszínű vízmozgás (—vízmozgások osztályozása) esetében különösen jelentős a sebességeloszlás megismerése. A legnagyobb sebesség a víz felszínén v. annak közelében mérhető, nulla a sebesség a fenéken, majd a fenék közvetlen közelében, az ún. határrétegben, nulláról hirtelen véges értékre nő fel. A sebesség függőleges menti eloszlása közelítőleg függőleges tengelyű parabolával jellemezhető. A középsebesség az a képzelt sebesség, amelyet a keresztszelvény minden pontján érvényesnek tekintve, a keresztmetszeten ugyanaz a vízhozam folyik át, mint a valóságos, nem egyenletes sebességeloszlásnál. R. Chézy képletével (—vízfolyások vizsgálata) számítható ki. A ~ úszókkal, Pitot —Darcy-féle csővel (a víz mozgási energiájának megfelelő vízoszlopmagasság mérésével), víz alatti köbözéssel (térfogatméréssel), a mozgó víz által forgatott, ún. forgóműves sebességmérő meghatározott időtartam alatt megtett fordulatainak számbavételével (a legelterjedtebb módszer, amellyel közelíthető a 2%-os hibahatár), hődrótos sebességmérővel, elektrokémiai úton stb. mérhető. vizsgálóábra: (hírad) állókép a —televíziós vevőkészülékek ellenőrzésére és beállítására. A ^ olyan geometriai alakzatokat tartalmaz, amelyek segítségével a kép mérete, élessége, a sor- és képfrekvencia megfelelően beállítható, valamint kiküszöbölhető a képtorzulás. vízszállítás: a növényi -*■vízforgalom egyik részfolyamata. Mozgatója a gyökérnyomás és a —transzspiráció szívóhatása (alsó és felső mozgató). — A legfőbb vízszállító pálya a növények farésze, de sejtről sejtre is történik (—gradiens), sőt a sejtfal —kapillar it ás a is szerephez jut a folyamatban. Fordított irányú ^ is megvalósítható annak igazolására, hogy az alsó és felső vízmozgatón kívül ún. közbenső vízmozgatók feltételezése nem indokolt. — A~* sebessége változó; a tracheákban 1 óra alatt több méterre is felemelkedhet a felvett víz. A ~ általában összefüggő vízfonalak mozgásával kapcsolatos (—►még kohéziós elmélet). vízszállító cső, trachea: (növ) —szállítónyalábok. vízszállító sejt: a —faelemek egyik típusa. Megnyúlt, kihegyesedő végű, kifejlett állapotában élettelen, plazma nélküli sejt, sajátságos sejtfalvastagodásokkal (—tracheida). vízszint: a víz felszínének az alapsíkra vonatkoztatott, rendszerint tengerszint feletti magassága (—vízállás, —víz elhelyezkedése a kőzetekben és a földkéregben). vízszintes: a -függőlegesre merőleges egyenesek, ill. síkok jelzője. vízszintes fejkerület: —fejméretek. vízszintes irányítóképesség: —görbületi térkép. vízszintíró: —mareográf. vízszintizohipsza: —vízföldtani térképezés. vízszintmérő: a vízszintes irány megállapítására szolgáló eszköz (—libella). vízszintszabálvozó: vízzel töltött berendezések (pl. vízfürdők, —fürdők) vizének állandó szinten tartására, pl. az elpárolgó víz folyamatos pótlására szolgáló berendezés. vízszűrő lemez: a —tüskésbőrűek vízedényrendszerének lyukacsos bevezető nyílása (— madrepora lemez). víztárolás: —vízgazdálkodás, —víz elhelyezkedése a kőzetekben és a földkéregben. víztartó: —víz elhelyezkedése a kőzetekben és a földkéregben. víztartó zsák: —víz elhelyezkedése a kőzetekben és a földkéregben. víztelenítés: —vízvédelem. víztípusok: A természetes vizek (elsősorban az —állóvizek) különböző típusokba sorolhatók. Ismerünk tiszta és barna humuszos vizeket, melyek különböző mértékben tartalmaznak növényi tápanyagokat. Legszegényebbek tápanyagokban az oligotróf vizek, leggazdagabbak az eutrófok. Az állóvizek növényi tápanyagokban fokozatosan gazdagodnak (eutrofizálódnak). így válnak a tiszta vizek típusába tartozó oligotróf vizek (oxigéngazdagság egészen a fenékig, kevés —detritusz kék v. zöld vízszín, szegény élővilág, fenéküledék, ooze) fokozatosan eutróf vizekké (tápanyaggazdagság, a mélyvízrétegekben oxigénhiány, a fenéken gyakran rothadó iszap v. —gyttja, zöldes sárgás szín, gazdag élővilág), miközben az élővilág faji összetétele teljesen átalakul. A további eutrofizálódás a tavi szukcesszió során már a víz feltöltődóséhez mocsár v. álláp, majd erdő kialakulásához vezet. A barna humuszos vizeknél e folyamat a disztróf vizeken keresztül (fenéküledék, —dy. barna színezet) a fellápok kialakulását idézi elő. Kevert típusú (mixotróf) tavak is vannak. A mélyvizű tavak az őszi-tavaszi teljes cirkuláció idején v. fenékig (holomiktikus tavak), v. csak bizonyos mélységig (meromiktikus tavak) keverednek fel. Az egyenletes termelésű vizeket harmonikus, a kiegyensúlyozatlan, egyoldalú termelésű vizeket (pl. rendkívül gazdag fitoplankton) diszharmonikus vizeknek nevezzük. Csoportosíthatjuk a vizeket makrovegetációjuk alapján is: 1. dy tavak (jellemző rájuk a tündérrózsa-félók); 2. lobélia tavak (Lobelia és Isoötes); 3. lagúna tavak (ezekből a tündér-702