Fábián Pál (szerk.): A „helyesírásunk időszerű kérdései” vitája. A Magyar Tudományos Akadémia Helyesírási Bizottságában 1955. október 27-én - Nyelvtudományi értekezések 9. (Budapest, 1956)
Temesi Mihály vitaindító előadása
TEMESI MIHÁLT VITAINDÍTÓ ELŐADÁSA 15 összetett alakulatokat sem írhatjuk egybe, pl. Margitsziget. A földrajzi nevek esetében a különírt és kötőjeles alakokat tekinthetjük alapformának, az egybeírás tehát csak az irodalmi hagyomány alapján feltétlenül indokolt archaikus írásmód lehet, vagyis leíró szempontból nem mindig szerencsés kivétel, pl. Mátyusföld (vö.: 248. pont; Szépe: Nyr. LXXIX, 358; Fábián: HIK. 86). — A kötőjellel írt földrajzi nevek -i képzős származékaiban a ma meglevő kettősséget (253. és 254. pont) egy elkövetkező újabb szabályozás esetén meg kellene szüntetni, mert ha a kötőjel alaktani kisegítőként az összetételek írásában alkalmazott jel, nyilván indokolatlan ez a megkülönböztetés, ha viszont ezek nem összetételek, akkor térjünk vissza az alapforma szerinti különírásra, tehát: Fekete tenger, Csepel sziget, Szent Bernát hágó; illetve: Kossuth díj, József Attila díj (vö. Kovács Péter, Kovács elvtárs ). így lenne összhangban az utcanevek írásával (vö. Szemere: MNy. LI, 104). Az intézménynevek helyesírásában Fábián Pál javaslata szerint szabályba kell majd foglalni a nagyobb intézményeken belüh részegységek, részintézmények nevének írását. Eszerint a részintézetek neve általában kisbetűvel írandó, kivéve, ha önmagában is használatos intézménynév, pl. a Pécsi Pedagógiai Főiskola magyar nyelvi tanszéke; de: a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete (vö. Fábián: HIK. 87). 9. Az általánosan elterjedt idegen eredetű szavak magyaros írását feltétlenül helyeselhetjük, vagyis nemcsak a meghonosodott, hanem a közkeletű, gyakran használt, de még idegen hangzású szavakét is. Egyetérthetünk Fábián PÁilal abban is, hogy a magyaros írás további terjesztése kívánatos, s e tekintetben külön feladat még a műszaki nyelv és a szaktudományok műszavai helyesírásának kidolgozása, valamint a nem közkeletű és a szó írásképétől eltérő kiejtésű idegen szavak írásának rendezése. Ugyancsak sürgős akadémiai feladat volna egy teljes, de az általánosan használt helyesírási szabályzattól elkülönített átírási szabályzat kidolgozása (vö. Fábián: HIK. 97-8). Megjegyzendő azonban, hogy a 290. pont szerint a nem latin betűs írású nyelvek szavait és tulajdonneveit latin betűkkel írjuk át, s ilyenkor az idegen nyelvi szó ,, hangalak ja mellett — a kínai kivételével — az idegen betűsort is igyekszünk figyelembe venni”, eszerint írjuk tehát a chanti népnevet c/i-val. A 291. pont viszont az orosz hangok (vagyis nem latin betűk) átírására, ha azok a magyar hangrendszerben ismeretlenek, csak a kiejtésben hozzájuk leghasonlóbb magyar hangok betűinek használatát engedi meg, tehát az előző pontban kimondott általánosabb szabályt szűkebben értelmezi (vö. Fábián: HIK. 96). 10. Az AkH. 1954. szabályai szerint a szavak sorvégi elválasztásában változatlan maradt az alapelv és a legtöbb részlet is. Nagyrészt újítás azonban a dz, dzs hangokkal kezdődő szótagok elválasztásával foglalkozó szabály (321. pont). A Helyesírási Főbizottság a magánhangzók közötti hosszú dz, dzs jelölésére használt nem kettőzött alakokat továbbra is a régi szabály szerint választatja el. Ezzel az egyáltalán nem elvszerű megoldással nyilván „átmenetet akart teremteni a régi (fonetikailag helytelen) felfogás és az ebből folyó elválasztás, valamint az új szabályzatnak megfelelő eljárások között” — állapítja meg Bárczi (HIK. 101). A helyesírási hagyománynak tett engedménnyel szemben csak az a megoldás lehet teljes és helyes, ha az e hangokat tartalmazó alapszókat fonetikusan írjuk, s így „az alapszókban szereplő ddz és ddzs természetesen dz-dz és dzs-dzs formában lesz elválasztható” (vö.: Deme: