Fábián Pál (szerk.): A „helyesírásunk időszerű kérdései” vitája. A Magyar Tudományos Akadémia Helyesírási Bizottságában 1955. október 27-én - Nyelvtudományi értekezések 9. (Budapest, 1956)
Hozzászólások
32 HOZZÁSZÓLÁSOK (vö. ésszerű). Ha még ma vitatható is ezeknek az elemeknek teljes értékű képzői szerepe, nem kétséges, hogy a fejlődés ebben az irányban tart, s helyes lesz a megkezdett úton haladni előre. így lenne tehát alakítható majdan az írásmód : peiőfiszerű; de : József Attila-szerű; ugyanúgy, mint : petőfies, illetőleg Mikszáth Kálmán-os. 6. A földrajzi nevek írásával kapcsolatosan rengeteg megjegyzésem lenne, de korlátoznom kell és illik mondanivalóim terjedelmét. Takács elvtárs szerint a helyesírási szabályzat földrajzinév-írási szabályai ellentmondásban vannak a kulönírás-egybeírás általános irányelveivel, mert ugyanúgy, ahogyan bizonyos közszói szókapcsolatokban a szabályzat szerint sem kell kötőjel, nincs szükség kötőjelre a hozzájuk hasonló nyelvi alkatú földrajzi nevekben sem. Szeretném bebizonyítani, hogy ez a felfogás helytelen. A földrajzosok eddig a következő, szerintük a közszók írásával megegyező szabályokat követték: A több elemből álló földrajzi nevekben a melléknévi jelzőt különírták a jelzett szótól: Fekete tenger, Csendes óceán stb. (vö. fekete tábla, csendes környék stb.); a főnévi jelzőt viszont egybeírták a jelzett főnévvel: Márványtenger, Halászfélsziget stb. (vö. márványlap, halászcsónak stb.). Ezen az alapon áll a Magyar Földrajzi Társaság 1940-i szabályzata (vö. Takács: Földr. Közi. LXVIII, 4 —8), ilyen irányú javaslatot tettek az 1954-i bizottsági tárgyalásokon is. A Helyesírási Főbizottság nem tudott egyetérteni a fentebbi szabályokkal. A kisasszony, drágakő, melegágy, víziló, szárazföld stb. melléknévi jelzős előtagú, egybeírt valódi összetételek egész légiója bizonyítja, hogy a melléknévi jelzőt — ha a szókapcsolatban jelentésváltozás ment vagy megy végbe — egybe kell írni a jelzett szóval (vö. AkH. 1954. 166. pont). Nem igaz hát, hogy a melléknévi jelzőt mindig különírjuk. De nem igaz az sem, hogy a főnévi jelzőket mindig egybe kell írni. Ilyen szabály sem volt soha a magyar helyesírásban. A főnévi tulajdonságjelző kötelező egybeírására vonatkozó „szabály” csak helyesírási babona, semmi több. Különírt főnévi jelzőre tömérdek példát lehet hozni: mérnök elvtárs, nylon harisnya, rongy fráter, alumínium edény stb.; különösen, ha a jelzett szó vagy a jelző összetett szó: keramit útburkolat, mahagóni íróasztal; cseresznyefa háló; stb. (vö. AkH. 1954. 169. pont). És egyre inkább ebben az irányban haladunk! Úgy vélem, az előadottak elég nyomós érvek amellett, hogy egy egész névtípus írásrendszerét nem lenne szerencsés egy ingatag álszabályra alapítani. Maguk a földrajzosok sem viszik keresztül természetesen a saját szabályaikat. A Kalaposkő, Irottkő stb. szavakat egybe, a Csukcs félsziget szókapcsolatot pedig különírják, jóllehet az előbbiekben melléknévi, az utóbbiban pedig főnévi jelzői előtag van, s a földrajzos szabály szerint Kalapos kő-í, írott kő-1, Csukcsfélsziget-et kellene írniuk. De talán nem is ezek a leglényegesebb mozzanatok a földrajzi nevek írásában, hanem az a körülmény, hogy a földrajzi nevek nyelvileg nem azonosak a hozzájuk hasonló köznévi szókapcsolatokkal: mivel tulajdonnevek, elsődleges nyelvi funkciójuk többé már nem a fogalomfelidézés, mint amazoknak, hanem az azonosítás. Vizsgáljuk meg a következő péidát! A Fekete-tenger esetében nem az a lényeges számunkra, hogy az illető tenger fekete-e vagy nem, mint a kétség kívül fekete tábla esetében, hanem az, hogy egy tenger neve Fekete-tenger. A két szó együtt jelöli az illető földrajzi fogalmat. Éppen ezért a Fekete-tenger név jelentését