Farkas Henrik: Kagylósrákok. Ostracoda - Magyarország állatvilága - Fauna Hungariae 39. (Budapest, 1958)
3. rend : OSTRACODA — KAGYLÓS RÁKOK írta FARKAS HENRIK A kagylósrákok testét a kagylókhoz hasonlóan két oldalról héj, vagyis a jobb és a bal teknő veszi körül. Testükön fejet és törzset különböztethetünk meg, amelyeket kis befűződés választ el egymástól. Hét végtagpárjuk van. Ezek közül a fejen az első és a második csáppár, a rágok és az állkapcsok, a törzsön pedig az első, második és harmadik lábpár találhatók. Egyeseken fellelhető a nyolcadik végtagpár csökevényének tekintendő úgynevezett kefeszerű szerv is. A törzs végén páros villafüggelék van, amely lábszerű, vagy pedig különböző mértékben csökevényes. A villafüggelék az ágascsápú (Cladocera) és a kagylós levéllábú-rákok (Conchostraca) utópotrohának felel meg. A kagylósrákok szervezetének további ismertetésekor az édesvizekben élőkre leszünk tekintettel (a meghatározáshoz szükséges szervek elhelyezkedését az 1. ábra szemlélteti). A kagylósrákok testét burkoló jobb és bal teknő a test hátoldalának elülső részéről eredő külső és belső lemezből álló bőrkettőzet. A külső teknőlemez mészsók kiválásától megszilárdul. A belső teknőlemeznek csak egy keskeny, jórészt a külső teknőlemezzel összeolvadt szegélye meszesedik el. A belső teknőlemez el nem meszesedett része az elmeszesedett szegélytől az úgynevezett belső peremvonallal határolódik el. A belső és a külső teknőlemez összeolvadása többé-kevésbé jól látható összeolvadási vonalat eredményez. Az összeolvadási vonaltól a teknő pereméig terjedő, a külső és a belső teknőlemez összeolvadásából származó szegélyt összeolvadási övnek nevezzük. A belső teknőlemeznek a külső teknőlemezzel össze nem olvadt része a külső teknőlemezzel üreget alkot; ebben a Cypridae család tagjainál különböző szervek, így például a nőstények petevezetékei, valamint a hímek heréi helyezkednek el. Ezek a szervek áttetszenek a teknőn, így az ivart többnyire boncolás nélkül is megállapíthatjuk. A teknőkön található serték behatolnak a teknők falába, a mészréteg csőszerűén burkolja a serte alapját, ezáltal az úgynevezett likacscsatornát alkotja. Gyakran különösen hosszúak és feltűnőek az összeolvadási övből eredő hkacscsatornák. Minthogy a teknők elmeszesedésük miatt nem növekedhetnek, az állat növekedése során azokat többször levedli. A teknők nyitását és zárását különböző szervek működése eredményezi. A hátoldalakat, amelyek rövid szakaszon lécszerű kiemelkedéssel és vályúszerű bemélyedéssel illenek egymásba (zárószerkezet), rövid, rugószerűen működő szalag köti össze. A rugalmas szalag hatására a két teknő szétnyílik. A teknők zárását egy izomnyaláb végzi, amely a két teknő közepe táján tapadva, átnyúbk a teknők belsején. Az izomnyaláb tapadási helyei mint záróizom-benyomatok a teknőkön jól felismerhetők. 1 ív. 3.