Fehér Attila (szerk.): A növények molekuláris biológiájától a zöld biotechnológiáig. Dudits Dénes akadémikus 70. születésnapjára (Budapest, 2014)
IX. Dudits Dénes: Honnan hová tart a zöld agrár-biotechnológia Magyarországon?
281 A KÖTET SZERZŐI jelentősebb részét. Mind tudományos, mind gyakorlati sikereket ért el az a mesterséges rendszere, amelynek segítségével izolált kukoricasejtekből (protoplasztokból) termőképes növényekig lehet eljutni. Ennek a rendszernek a segítségével valósították meg a világon az egyik első ivarosán öröklődő fajidegen génbeültetést a kukoricán. Kifejletlen kukorica virágporszemek közvetett és közvetlen szövettenyésztésével munkatársaival olyan kukorica vonalakat hoztak létre, amelyek kísérleti hibridek előállítására és további nemesítési munkára voltak használhatóak. Szövettenyésztési munkája világszerte ismert szabadalmakat eredményezett, míg nemesítői munkája több államilag elismert kukorica hibridnek a létrejöttét segítette intézményében. Dr. Németh Jánost és dr. Szél Sándort követően 2007-től 3 évig volt kinevezett vezetője intézménye kukoricakutatással foglalkozó részlegének. Irányítóként vagy résztvevőként közreműködött több OTKA, OMFB és egyéb pályázatokban, tevékenyen járult hozzá külföldi kutatási megbízások, szabadalmi bevételek elnyeréséhez, kivitelezéséhez, melyek komoly anyagi forrást jelentettek munkaadóinak. A szövettenyésztési és nemesítési munkássága ötvözésével kidolgozott, nemesítési anyagokban is megtestesülő kukoricanemesítési rendszere alkalmazásra és közlésre vár. Szabados László tudományos tanácsadó MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont Növénybiológiai Intézet 6726 Szeged, Temesvári krt. 62. A szegedi József Attila Tudományegyetemen 1978-ban szerezte meg biológus diplomáját. Az egyetem után az MTA SZBK Genetikai Intézetében Dudits Dénes csoportjában dolgozott. Egyetemi doktori disszertációját 1982-ben védte meg. 1984 és 1987 között posztdoktorális ösztöndíjjal a Kolumbiában lévő International Center for Tropical Agriculture (CIAT) intézetében, majd 1987 és 1990 között a kölni (Németország) Max-Planck-Institut für Züchtungsforschung-ban dolgozott. 1990-ben az MTA SZBK Növénybiológiai Intézetében Koncz Csabával közösen alapította meg az Arabidopsis Molekuláris Genetikai kutatócsoportot. 1994-ben a biológiai tudományok kandidátusa címet, 2010-ben az MTA doktora címet szerezte meg. Kutatási területe a növények szárazság- és sótűrésének molekuláris szintű szabályozása. Az Arabidopsis thaliana modellt használva a kutatócsoportnak több olyan gént sikerült izolálnia, amelyek az ilyen típusú környezeti stresszre adott válaszokat szabályozzák. Kutatási témái közé tartozik a prolinfelhalmozódás szerepének kutatása a só stresszel szembeni ellenálló képesség kialakításában, a mitokondriális elektrontranszport és a stresszválasz kapcsolatának kutatása. A stresszválasz szabályozásában részt vevő faktorok közül elsősorban a hősokk és cink-ujj típusú transzkripciós faktorok, valamint a MAP, illetve CRK családba tartozó fehérje kinázok szerepének vizsgálata a csoport fő kutatási területe.